borús égbolt
Sikataka hú-húúú
A romániai vasúti közlekedésről regényeket lehetne írni. Aki próbálta vagy rendszeresen használja, az tudja, mire gondolok.
Valamivel több mint tíz évvel ezelőtt egyetemistaként rendszeresen vettem igénybe a Román Vasúttársaság utasszállító részlegének szolgáltatásait. Nagy örömömet nem leltem benne: a piszkos, rendetlen vagonok, a túlzottan hosszú menetidők, a gyakori késések sokszor felbosszantottak. Azóta nem jártam vonattal. Nemrég kisfiam unszolására ismét vonatra szálltam. A gyermekek kíváncsiak, s a vonat számukra egy különleges jármű, mesék főszereplője, valami olyasmi, amit mindenképpen ki kell próbálni. Tanulmányoztam a menetrendet, kiválasztottam egy reggeli járatot, amivel el tudunk utazni egy közeli településre, s rövid idő múlva onnan vissza. Jegyet váltottunk, és izgatottan vártuk, hogy érkezzen a szerelvény. Felmászni nem volt egyszerű, ugyanis igen magasat kell lépni: így a gyerekeket fel kell tenni, s ahogy láttam, az időseket tolni és húzni kell, hogy feljussanak a szerelvényre. Kerestünk egy üres fülkét, hogy az ablak mellé ülhessünk. Először törölgetni kellett, hogy leülhessünk, a szagot pedig meg kellett szokni, s mondanom sem kell, hogy az ablakon alig lehetett kilátni a piszoktól. Elindult a vonat a jól ismert „rettenetes” sebességgel, néhány perc múlva fék, s hát hátracsapódik a fülke ajtaja. Na nem azért, mert automata lenne, hanem egyszerűen rossz. Később minden fékezésnél kinyílt, s újra be kellett csukjuk, hogy a huzattól s a hidegtől óvjuk magunkat. Megérkeztünk a célállomásra, megvásároltuk a jegyet hazafelé, de kiderült, hogy a vonatunk késik, tíz perc helyett több mint fél órát ácsorogtunk az állomáson, felfedeztük azt hegyiről tövire, ugyanis a fűtetlen váróterembe hiába mentünk volna be. Aztán megjött a várva várt szerelvény, s indulhattunk haza. Melegünk nem volt, de emeletes vonaton ülhettünk, ami egykor szebb időket is megélt. Ajtót nyitni, lemászni újabb kihívás volt. S ez a vonatozás sem volt nagy élmény. Évtizedek alatt nem hogy javulnának a körülmények, csak romlik a vonatok állapota. A minap sorompónál állva néztem az elhaladó vonatot, a mozdony után két vagon, s benne mindössze két utas… Aki teheti, elkerüli a vonatozást, s ezen nem is csodálkozom.
Lázár Hajnal
.jpg)
.jpg)
