Semmi vagy nem semmi: az itt a kérdés?

A Kalot Olvasóklub Székelyföld több városában biztosít intézményes keretet az olvasásra, havonta közel száz könyvbarát találkozik megbeszélni olvasmányélményeit szakmai ezetők irányításával. Az alábbiakban Jane Teller Semmi című regényét ismerteti S. Kiss Krisztina.

Az iskolai házi olvasmányok körül megoszlanak a vélemények, hogy ki melyik szerzőt, művet gondolja építő jellegűen kötelezőnek (vagy kötelezően építő jellegűnek). Ezen listák bővítése, átcsoportosítása természetes módon alakul, akárcsak más kulturális szegmens összetevői.
Így van ez Janne Teller dán szerző leghíresebb, legnagyobb port kavaró könyve, a Semmi kapcsán is. A 2000-ben született regényt előbb betiltották Dánia iskoláiban, majd az azt követő évben a Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv díját kapta. Ez a váratlan pozitív fogadtatás elindította a nemzetközi siker útján a művet, amely magyarul 2011-ben a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.
A Semmit elsősorban ifjúsági regényként szokás felcímkézni, de a felnőtt olvasóközönség is megtalálja magát benne. A történetben egy vidéki település, Taering 8a osztályának néhány hónapját követjük végig annak egyik tagja, Agnes szemszögéből, aki közben folyamatosan reflektál az eseményekre. Az osztályközösség egyik tagja, Pierre Anthon egy nyári napon úgy dönt, otthagyja az iskolát, mert meggyőződése, hogy az életben semminek nincs értelme, ezért nem is érdemes semmit csinálni, és az elkövetkező időszakot kertjük szilvafáján tölti. Társait azonban nem hagyja nyugodni a fáról érkező mindennapos provokáció, amely ellen határozott eszközökkel szeretnének fellépni. Az élet értelmességének bizonyításaként egy visszafordíthatatlan, láncreakciós folyamat kezdődik, amelyben az osztály tagjai egy régi fűrésztelepen a Fontos Dolgok Halmának kidolgozásában vesznek részt, egymás legféltettebb dolgait kérve, követelve. Az események célja, hogy ne csak a Pierre Anthon által szajkózott „mintha” cselekvések legyenek, hanem igazi, téttel bíró áldozatok. Előbb konkrét tárgyak (bicikli, fülbevaló, bokszkesztyű stb.) kerülnek a kupacra, aztán egyre nagyobb horderejű áldozatvállalások követik egymást, amelyek túlmutatnak a „műalkotásban” elhelyezett tárgyakon.
A regény témáját illetően (az élet értelmének kérdése) nem feltétlenül hoz újdonságot, azonban olyan tematikák kerülnek terítékre, amelyekkel érdemes szembesülniük a felnőtt olvasóknak is. Ilyen például az egyén és közösség viszonya, amelyet az osztály csoportdinamikáján keresztül vizsgálhatunk, hiszen egyrészt megdöbbentő, másrészt félelmetes nézni, hogy milyen érzelmi mélységeket váltanak ki egymásból az ifjú szereplők. Tematizálódik a szentségtörés és az Isten-kérdés is, akárcsak az identitás és az identitás elvesztésének problémája, mígnem – nincs kegyelem – a felfokozottság az élő áldozatokkal ér el a csúcspontra. Hol a határ a válaszkeresésben, létezik-e válasz?
A rendkívül egyszerű, ám annál nyersebb nyelvezetnek köszönhetően nagyon könnyen belehelyezkedhetünk a történésekbe, ráadásul a nem is túl nagy terjedelemnek köszönhetően egy délután alatt a Semmi megrázó, felrázó hatása alá kerülhetünk. A kamaszok körében feldolgozó foglalkozásokkal érdemes a regény által felvetett kérdésekről beszélgetni – mutatja ezt az azóta számtalan iskolában lezajlott színházi nevelési, drámapedagógiai program is.

Janne Teller: Semmi. Scolar Kiadó, 2020

: