Idős, súlyos betegségben szenvedő férfi vagyok, rossz alvó, állapotom a gyógyszerektől függ. Ráadásul rossz helyen lakom: Csíkszeredában, a Lendület sétány 5. sz. alatt. A tömbház hátánál van a játszótér, amit sajnálatos módon, sötétedés után a felnőttek uralnak. Van egy pingpongasztal a trafóház előtt (nem az, amiről már esett szó a sajtóban), s ezt az asztalt éjszakánként használják. Egy improvizált fényforrás is van: egy rúd, amin lóg egy villanykörte. Honnan van az áram? Mennyire biztonságos? Nem tudom. Sötétedés után kezdődnek a pingpongjátszmák. Van olyan éjszaka, hogy hajnali háromkor is játszanak, aláfestve kacagással, hurrázással, káromkodással – az eredménytől függően. Ha van álmatlanságban szenvedő munkatársuk, meg lehet győződni a leírtak igazságtartalmáról. Nevemet, kérem ne hozzák nyilvánosságra, nem szeretném, ha zaklatnának. Köszönöm. (Név a szerkesztőségben)