Az esős idő és hideg ellenére hatalmasat dörrent a 13. Dob-Ban Ritmusfesztivál. A városnapok színes programkínálata, az igencsak változatos tematikájú hely­színek közepette külön kis szigetnek számított a nemzetközi hírnévnek örvendő, hangulatos fesztivál. A szervezők nevében Nagy Tivadar, Sántha Zsuzsanna és Nagy Edina számol be a fesztivál eseményeiről. Mind a kimondottan igényes zenekedvelők, mind az egyszerűen csak szórakozni vágyók olyan élménykavalkádban részesülhettek augusztus 3-án, a csíkszeredai Mikó-vár udvarán, amelyre büszke lehetne a világ bármely országának akármelyik nagyrendezvénye. Hol máshol játszik együtt megzenésített magyar verseket egy olyan amerikai világsztár, mint Jimmy Keegan a csíkszeredai Role zenekarral, miközben azt a közönség részeként, mint egy nagy család, együtt élvezik a helyi és messziről érkezett, világhírű zenészek. Nem voltak a színpadot a közönségtől elzáró rácsok, korlátok, nem voltak őrző-védő nehézfiúk, szigorú tekintetű, hivatalosan komor arcú rendezők... Viccesen hangzik, de itt valóban „a szeretet volt jelen, kézzelfoghatóan a levegőben” köszönhetően a zenének, amely mindenkit magával ragadott, és a jelenlévők: a zeneértők, előadók, hallgatók, stábtagok, önkéntesek, segítők, szállítók, technikusok lelki, rendkívüli odaadásának, szellemi gazdagságának. Mert a csíki közönség a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére kitartott, dacolva esővel, hideggel, széllel, és bizony megérte ott lenni egész nap! Már reggel 10-től bepillantást nyerhettek az érdeklődők a ritmus világába Cserey Csaba izgalmas dobkurzusa által, amelyet az egyik plakátfő: Jimmy Keegan káprázatos workshopja követett. Ritka élmény és páratlan lehetőség ily közelről megfigyelni, érezni egy kivételes tudású zenész óriási dinamikájú, energikus játékát, ellesni apró trükkjeit és élvezni kedves, közvetlen, színes személyiségét. Majd jöttek az olyan lehetőségek a gyerekek és a felnőttek számára, mint: a hennatestfestés, hangszersimogató és kiállítás, hangszerkészítés, vagy Csabcsi zenés mesejátéka a király udvari dobosáról, akinek végigkövethettük ritmusokkal és humorral teli útját. Mindeközben a szakadó esőben zajlottak az esti koncertek hangpróbái, lépten-nyomon találkozhattunk a készülődő, feszülten koncentráló, ám kedvesen mosolygó világsztárokkal. A koncertek: 1. A fesztivál rendkívül gazdag koncertprogramja hónapokra feltöltötte még a legvájtfülűbb érdeklődők lelkét is a lehető legszínesebb, magas színvonalú zenei élményekkel. Hiszen itt nemcsak órákig tartó dobolásról volt szó, hanem a zenéről magáról. Külön kiemelendő az a tény, hogy a világsztárok mellett helyet kaptak feltörekvő helyi tehetségekek is: a csíkszeredai diákokból álló The Morning After minikoncertjét élmény volt hallgatni. Tehetségük, a zenéhez való pozitív, alázatos hozzáállásuk nagy jövőt ígér. 2. A Blues and Drums a már fentebb említett gyergyói/csíki származású Cserey Csaba és a szatmári Vékony Joe József gitáros, énekes duója. Igazi, vérbeli blues-hangulatot hoztak a színpadra, amelyben hazai „veteránjaink” otthonosan mozogtak. 3. A harmadik koncert során két ifjú ütőhangszeres izgalmas zenés újratalálkozásának lehettünk tanúi: Szabó Csongor-Zsolt és Székely Voland 10 év után játszottak újra együtt a színpadon SzX2 néven. Élmény volt hallgatni profi, érett produkciójukat, amelyben az Ausztriában élő, ott perkúciózó Voland régi ismerősként tért vissza a Dob-Ban-ra. 4. És akkor jött a temesvári JazzyBIT koncertje. Sziporkázó, játékos, szórakoztató, jazzes, fusionos zenéjüket, laza, könnyed, fiatalos előadásmódjukat lehetetlen volt mosolygós bulizás nélkül kibírni. Szellemes, ötletes, friss megoldásokkal telített zenéjük igazi élményt jelentett mindenkinek. 5. A következő fellépőről, a norvég 27 éves Baard Kolstadról sokan csak a beharangozókban elhangzott infót tudták, miszerint a progresszív zene új „fenegyereke”, de az utóbbi években nagyon sokan hallhatták őt a világ legnagyobb fesztiváljainak színpadjain zenekarával, a Leprousszal. Bár kissé türelmetlenné tette közönségét a dobfelszerelése hosszas beállításával, de aztán másodpercek alatt meghódította a hallgatóság szívét-lelkét káprázatosan energikus, rendkívül technikás előadásmódjával, bebizonyítván, hogy nem véletlenül tartják az új dobosgeneráció egyik legjobbjának. 6. A norvég energiabomba dobos show-ja után majdnem biztosak voltunk benne, hogy ezt már nem lehet fölülmúlni... márpedig lehetett: törékeny, leheletfinom, éteri dallamokkal, misztikusan lüktető ritmusokkal. A hihetetlenül szép, keleti fúvós- és énekdallamok varázslója, az iráni Mehdi Aminian és a világszerte közkedvelt szibériai Nadishana perkúciós, hangszerfeltaláló zseni duója már csak azért is sikeredett rendkívülire, mert e két zenei nagyság Csíkszeredában, a ritmusfesztivált megelőző napokban találkozott első ízben. A hideg észak találkozott a meleg kelettel, életükben először, és ez a találkozás egy olyan gyönyörű koncertet hívott életre, amely szárnyakat adott képzeletünknek, kirángatva a hallgatóságot az est hidegének és az újabb felhőszakadásnak nyomasztó hangulatából. 7. ...és jött a fesztivál utolsó koncertje: a világsztár, Jimmy Keegan ismét kitörölhetetlenül belopta magát a Dob-Ban ritmusfesztivál közönségének szívébe, hiszen szakmai tudása, rendkívüli tehetsége, muzikalitása, és mérhetetlen kedvessége, nemes egyszerűsége ismét rádöbbentett mindnyájunkat arra, hogy az igazi nagyság nem szorul semmilyen celebkedésre. Gyönyörű koncertnek, fergeteges dobszólóknak lehettünk tanúi, amelyet tetézett a végén azzal, hogy a fesztiválszervező csapat gerincét alkotó Role zenekar tagjait felhívta a színpadra, együtt játszva velük Ady Endre és József Attila verseire írt dalaikat. Amit megtapasztalhattunk az idei, a 13. Dob-Ban Ritmusfesztiválon is, az maga a páratlan közösségi élmény, amelyben együtt, közösen hozzák létre a varázslatot: a nagyszerű előadók, a nagyon fiatal, lelkes önkéntes csapat, a „válogatott” technikai stáb, az esővel, hideggel dacoló lelkes és odaadó közönség, a minden előreláthatatlan akadállyal „is” keményen megküzdő szervezőcsapat. Olyan közvetlen, családias hangulatot sikerült létrehozni e csodás helyszínen, a Mikó-várban, így együtt a partnerekkel, támogatókkal, ami valószínűleg ritkán vagy egyáltalán nem jellemző az ilyen kaliberű művészeket felvonultató rangos rendezvényekre sehol e világon.