A KALOT Egyesület által működtetett Olvasóklubbal együttműködve havonta egy alkalommal egy-egy szépirodalmi művet ajánlunk olvasóink figyelmébe. A klub tagjai többnyire kortárs magyar és világirodalmi műveket olvasnak és vitatnak meg szakértők vezetésével. Gárdos Péter Hajnali láz című regényét Orbán Zsuzsa Lilla ismerteti. Cárdos Péter Hajnali láz című regényét nem nevezném szépirodalminak. Sem különösebben bonyolultnak vagy többrétegűnek. Olvasni viszont jó. Az író a szülei megismerkedését regényesíti, majd film is készül a regényből 2015-ben. Lili és Miklós először leveleznek. Mindketten Svédországba kerülnek a háború után, mindketten egy koncentrációs tábor túlélői. Miklós halálos kimenetelű tüdőbeteg, Lilinek többször leáll a veséje. Ennek ellenére vagy éppen emiatt Miklós 117 menekült magyar lánynak ír levelet, mert feleséget szeretne. Száztizenhétből tizennyolcan válaszolnak, de egyből kiszűri Lilit: „Ő az igazi”, mondja egyik barátjának. És indul a szerelmi történet. Sablonosnak mondanám, ha a valóságban is megírt levelek nem lennének olyan megejtően szépek és bátrak. Megkockáztatom, hogy talán jobb lett volna, ha csak a leveleket adták volna ki, hiszen a két fiatal mindennapjainak minden részletét megismerjük, csak a leveleket olvasva is összeáll a történet. Sőt egy idő után önkéntelenül is mikrotörténelmi beállítottsággal kezdjük olvasni a leveleket, hiszen a nagyon gazdag holokausztirodalom ritkábban szól a koncentrációs táborok utáni életről. Miklós nagyon közeli halála (hat hónapja van még kezelőorvosa szerint) ott lebeg mindenki más feje felett. Mindegyik mellékszereplő éppen ezért ellenzi a közöttük kibontakozó szerelmet, egyedül Miklóst nem érdekli az állapota. Annak ellenére, hogy a hajnali 38 fokos láza nem akar eltűnni, nem hajlandó komolyan venni, hogy haldoklik. Megint, csaknem meglepő módon, a szerelem a halálon is felülkerekedik, de nem lehet haragudni a happy end miatt, nem von le semmit a történet erejéből. Szépirodalmi elvárásaink pedig eddig már rég elvesztek.