erős felhőzet
Rollereznék, ha…
Gyerekkoromban nagyon szerettem rollerezni, és őszintén irigyeltem azokat a társaimat, akiknek volt rollerük, mert nekem nem volt. Volt viszont biciklim, így szívesen cseréltem a rolleresekkel egy-egy körre, vagy éppenséggel a dombtetőről való ereszkedésre, mert kellett az adrenalinlöket a fejlődésünkhöz. Aztán a roller valahogy eltűnt a látókörömből – a gyermekeimet ez a járgány már nem érdekelte annyira, hogy vennem kellett volna nekik –, egészen addig, míg múlt héten azzal a „furcsasággal” szembesültem, hogy Kolozsváron biza sokan rollereznek. De nemcsak rollereznek, hanem valami fura, „sejtelmem sincs, mi hajtja” kétkerekű járgányon egyensúlyozva is bámulatos ügyességgel közlekednek az autók, illetve gyalogosok közt főleg a fiatalok. Mondtam is a lányomnak, milyen jó dolog lehet így közlekedni a nagyvárosi forgalomban, kevesebbet kell gyalogolni, mert csak meghajtod a járgányt, és huss, száguldozhatsz is. Lányom is helyeselt, közben róttuk tovább a kincses város utcáit, amikor váratlanul szembeszáguldott velem egy korombéli hölgy, aztán kicsit később több ősz hajú férfi is. No, ezen már elámultam, mert egészen eddig azt hittem, a rollerezés a gyerekek, a fiatalok kiváltsága, aztán a lányom felvilágosított, dehogyis, Kolozsváron sokan rollereznek, mert nagyon előnyös a forgatagban, jól lehet haladni vele a tömegben. Erre megint elfogott a vágy egy roller után, elképzeltem magam, amint száguldoznék vele Gyergyószentmiklós utcáin egyik sajtótájékoztatóról a másikra, a város egyik végéből a másikba. Aztán belegondoltam kicsit, mit is szólnának hozzá a jó gyergyói emberek, ha meglátnának rolleren száguldozni a város utcáin, s egyből szertefoszlott minden álmom. De lehet, hogy mégis szerzek egy rollert kizárólag olyan esetekre, amikor nagyvárosban kell közlekednem. Ott biztos nem hívnák rögtön a 112-t!
Jánossy Alí
.jpg)
