Restaurálták a közelmúltban a cse­kefalvi református templomot és a paplakot. A templomszentelést vasárnap világi és egyházi elöljárók jelenlétében ünnepélyes keretek között tartották. A két beruházás összértéke 461 000 lej. Ezt az összeget pályázatokból és adományokból gyűjtötte össze a Csekefalvi Református Missziós Egyházközség. A szemet gyönyörködtető, erdővel borított dombok között kígyózó Gagy-patak partján helyezkedik el Csekefalva. A települést átszelő főút mentén két felekezet temploma található, a tornyok ugyanazon mester hibájából elferdültek, egymás felé dőltek. A szeptemberi napsütésben ünneplésre hívott a harang, és a gyülekezeti tagok lassú, méltóságos léptekkel érkeztek a református templomba. A templomudvar is benépesedett helybéliekkel, vendégekkel, és a várakozásteljes hangulatban megjelentek régi, dicső kort hirdető és hagyományt őrző vitézek. Fekete, komor, zsinóros egyenruhájuk méltóságot sugárzott, amint zászlójukat követve, kettes sorban, ütemesen, mintegy láthatatlan zenekar dallamára bemasíroztak a templomudvarra és némán sorfalat álltak a templomba bevonuló sokaságnak. A beteljesült álom ünneplése Megkezdődött az ünneplés. Célja: a szinte kétszáz éves alapkő letétele óta – egy, a toronyferdülést megállító, Vajda Domokos egykori lelkipásztor irányítása alatt végbement munkálatot kivéve – az egész templomot kívül-belül újjáépítő munkálatok megkoronázása. „Isten, áldd meg, a magyart” – hangzott fel az orgona vezette nemzeti ima, és az éneklő sokaság megrendülten tapasztalta: bizony Isten áldása volt a munkálatokon, az adakozó embereken. Nagytiszteletű Gudor Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese Sámuel II. könyvének 7. részéből olvasta fel az első három verset. Dávid király dilemmáját tükrözi ez a bibliai rész, aki – miután befejezte csodálatos palotája építését –, nem tudta elnézni, hogy a Szövetség Ládája még mindig egyszerű sátorban heverjen, és templomot kíván építeni. – Isten akarata szerinti ez az elhatározás, vagyis a templomépítés, -javítás. Nem pusztán anyagi akarat, hanem egy gyülekezeti álom. Ehhez azonban három feltétel volt szükséges: békesség Istennel – amely egy méltóságos, szent helyet igényel –, békesség a világgal – mert háborúban, pusztulásban és pusztításban nem lehet építeni – és béke önmagunkkal – csak így tudunk álmodni és az álmok mögött szerető szívekre lelni, akik áldozatos munkával és adakozással segítenek az álmot megvalósítani – mondta az esperes. Összefogás eredménye a megújult templom és parókia Lelkipásztorként röviden ismertettem a templomjavítás és a paplak felújításának történetét. Kiemeltem az anyagi áldozatot hozók névsorát, akik – nemcsak helybéliek, hanem számos idegen – segítettek megvalósítani az álmot. A parókia munkálatainak összértéke több mint 241 ezer lej, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 85 404,51 lejjel, Hargita Megye Tanácsa 10 000 lejjel, a helyi gyülekezet 12 790 lejjel támogatott. A hiányzó összeget belföldi és külföldi, ismeretlen támogatók adták össze. (Ezen támogatók között szerepel többek között Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, aki közel 5000 euróval, Herman János lelkipásztor holland baráti köre közel 5000 euróval segített. További támogatóink között vannak lelkipásztorok, erdélyi, királyhágómelléki, magyarországi gyülekezetek és megannyi jóérzésű, egyszerű ember, akik magukénak érezték a kicsiny gyülekezet álmát.) A templom munkálatainak összértéke 220 ezer lej, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 200 ezer lejjel, Hargita Megye Tanácsa 20 ezer lejjel támogatott. Az istentiszteleten köszöntőt mondott a Magyar Kormány nevében Percze László, Magyarország csíkszeredai konzulja, aki beszédében kijelentette: „Ha valahol templomot, parókiát újítanak fel, akkor az annak jele, hogy nemcsak egy-két nemzedékre, hanem egy közösség hosszú távú jövőjére gondolnak. Egy templom megújulása azt üzeni, hogy itt vagyunk. Itthon vagyunk ebben az országban, itthon vagyunk ezen a tájon, itthon vagyunk ezen a helyen, és itt is akarunk maradni, itt akarunk élni.” Az ünnepen a világi elöljárók is jelen voltak. Antal Lóránt szenátor, Ladányi László képviselő és Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke örömmel köszöntötték az egybegyűlteket, mert a járvány ellenére személyesen is létrejöhetett a találkozás. Ismételten a békességet emelték ki mondanivalójukban, és arra bátorították a kis közösséget, hogy merjenek tovább álmodni, mert lehetőségeik szerint biztosítani fogják álmaik megvalósítását. Az Udvarhelyszéki Napkorona Népzenekör gyönyörű népdalokkal és istenes énekekkel emelte az ünnepi hangulatot. Istentisztelet után a paplak udvara szolgálta a „nyári kert-”et, ahol nem maradhatott el a magyaros bográcsos, majd Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Színház színművésze a magyar irodalom humoros részének összeállításával járult hozzá a jókedv emelkedéséhez. Szeptember volt, s mi ünnepeltünk, hogy megvalósulhatott egy álom, a békességet szolgáló álom. Szinte álom volt. A hétköznapok szürkeségében álomnak tűnik. De két megújult épület, templom és paplak tanúskodik arról: nem csupán álom volt az egész. Soli Deo Gloria!

Barát István református lelkész