A Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezete negyedszer vállalta magára azt a nem kis kihívást, hogy megszervezik Csíkszeredában a Családok adventje elnevezésű programjukat. Idén több ízben is beszámoltunk arról, hogy az egyesület anyagi nehézségekkel szembesült, emiatt több programjukról is le kellett mondaniuk, a Családok adventjének megszervezéséhez azonban ragaszkodtak. Lelkes önkéntesek, társszervezetek voltak a segítségükre abban, hogy az esemény idén is sikeres és izgalmas legyen. Az eseményről Márk Boglárka számol be. [caption id="attachment_62428" align="aligncenter" width="2600"] Fotó: László F. Csaba[/caption] A negyedik Családok adventjének – amelyet az előző évekhez hasonlóan az Erőss Zsolt Arénában tartottak advent harmadik vasárnapján – az volt az üzenete, hogy a karácsonyi várakozás és maga az ünnep az év azon időszaka, amelyben az otthon melege, a szeretteinkkel eltöltött idő a legértékesebb ajándék, amit kaphatunk. Ez fokozottan igaz a fogyatékkal élő személyekre, hiszen az ő életükben a családnak még fontosabb szerepe van. Ahhoz, hogy a hangulat igazán a karácsonyra való készülődés szellemét idézze, a mozgássérültek szervezetének tagjai közösen készítettek karácsonyfadíszt saját családtagjaikkal, illetve a részt vevő gyermekekkel és szüleikkel. Aki kíváncsi volt, kipróbálhatta, hogy milyen érzés kerekes székben járni. Egész nap forgalmas volt a légcsúszda, miközben a kézműveskedéshez különböző szórakoztató műsorokra is figyelhetett az adventi sokaság. Elsőként a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar játszott többek között karácsonyi dalokat, majd az Ügyes-eb Kutyakiképző Iskola tartott bemutatót, olyan kutyákat láthattak az érdeklődők, amelyek a fogyatékkal élők mindennapjaiban segítségükre lehetnek. Szabó Karola karácsonyi dalokat adott elő, majd a Gyermekek Háza Serketáncos szólistái karácsonyi kántálást tartottak. Őket a Sunshine együttes követte, akik szintén az ünnepkörhöz kapcsolódó dalokkal szórakoztatták a közönséget, végül pedig az angyal is ellátogatott az Erőss Zsolt Arénába, megörvendeztetve ezzel a legkisebbeket. Mi vagyunk a legnagyobb ajándék Tódor Attila csíkszeredai segédlelkész egy történettel áldotta meg a rendezvényt. A mese egy afrikai falucska kis agyagtemplomában zajló szentmiséről szólt: éppen a felajánláshoz érkeztek, a perselyadományok összegyűjtésére egy nagy gyékénykosár járt körbe a hívek között. Volt a tömegben egy kisfiú, aki hiába kotorászott volna zsebeiben, mert a rongyain még zsebek sem voltak, nemhogy pénze lett volna. Egyre nagyobb aggodalommal nézte a közeledő kosarat azon morfondírozva, hogy ő mit ajándékozhatna a Jóistennek. Egyszer csak felcsillant a szeme, amikor odaért hozzá a kosár, letette azt a földre és beleült. „Én magam leszek az adomány a Jóistennek, önmagamnál úgysem tudnék többet adni” – szólalt meg a kisfiú. A segédlelkész a történet kapcsán elmondta, hogy advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja. Az örömről pedig ezekben a napokban elsősorban az ajándék jut eszünkbe, amelyet öröm adni és kapni. Ez pedig a karácsonyra való készülődés egyik kedves összetevője. – Sajnos ennek az eredeti értelme eltorzult, gyakoriak az előre kialkudott és megbeszélt ajándékok. Kínosan ügyelünk arra, nehogy kisebb értéket adjunk, mint amit kaptunk. Elégedetlenkedünk, ha nem azt kapjuk, amire számítottunk. Sokan hiteleket vesznek fel, hogy valójában szükségtelen, sokszor káros ajándékokkal halmozzák el családtagjaikat. Azonban az öröm, amelyet az ajándékozás okoz, egyre csökken, mert nem látjuk, hogy igazából maga az ember az ajándék – hangsúlyozta a karácsony igazi szellemét a lelkész. Mint mondta, csak akkor tudunk igazán ajándékká válni a másik ember számára, ha hisszük magunkról, hogy értékes emberek vagyunk úgy, ahogy a Jóisten teremtett bennünket, az adottságainkkal, hiányosságainkkal. Isten örül az embernek, és nem azért, mert annyira tökéletes, vagy mert annyira megérdemli, hanem azért szereti, mert fontos számára. A lelkész szavai szerint tudatosítanunk kell a korlátainkat, hibáinkat, azonban tudnunk kell, hogy ezek csak ideiglenesek, hiszen ha bűnt is követünk el, Isten kész megbocsátani. A családalapítás egyre nagyobb kihívás Farkas Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ügyvivő konzulja köszöntőjében Winston Churchill egykori brit miniszterelnököt idézve azt mondta, hogy a család és az otthon az, amely által az emberi társadalom legnagyobb erényei születnek, erősödnek és táplálkoznak. – Szavai ma is érvényesek, hiszen a család és az otthon életünk legmeghatározóbb pillérei. A karácsony, az adventi várakozás öröme az év legszebb pillanatai közé tartozik. Az európai országokat érintő demográfiai válság valójában erkölcsi válság is. Az egyéni érvényesülés, az anyagi nehézségek a családalapítási, gyermekvállalási kedv útját állják. A felelősséggel vállalt gyermeknek családra, szerető otthonra van szüksége, amelynek megteremtése nehéz feladat – mutatott rá az ügyvivő konzul. Kolozsvári Tibor, Hargita Megye Tanácsa Család munkacsoportjának vezetője kifejtette, hogy amikor bennünket látszólag meghaladó feladatot kapunk, ösztönösen menekülnénk. Ugyanilyen helyzet áll elő akkor, amikor egy fiatalnak döntést kell hoznia. – A fiataljaink évtizedekig abban a hitben élnek, hogy mindenhol jó, de a legjobb máshol, és amikor azzal találkoznak, hogy otthont, családot kellene teremteniük, akkor könnyen elmenekülnek a hatalmas feladat elől. Egyre kevesebben vagyunk, az erdélyi magyarság elöregedő közösség, és elég nagy feladat, hogy ezzel szembenézzünk. Kérdés az, hogy elmenekülünk, vagy inkább vállaljuk a kihívást. Van-e az erdélyi magyarságnak jövőképe? Ha a válasz igen, akkor az mindenképpen a gyermekvállalással hozható összefüggésbe – jelentette ki a nagycsaládosokért dolgozó megyei képviselő. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szerint a család akkor jön létre, amikor egy férfi és egy nő elkötelezi magát egymás mellett egész életre. A második döntő állomás, amikor a közös gyermek születését várják. Ez nemcsak az anyát teszi nővé, hanem a legényből is férfit nevel. Szerinte az igazi kihívás azonban a harmadik állomás: a gyermek felnevelése, emberré faragása – hívta fel a figyelmet az elöljáró. Véleménye szerint a család mindennek a lényege és alapköve, de van még egy család, és a Családok adventje is ehhez kapcsolódik: a közösség, a falu, a város, amelynek lakói együvé tartoznak, és adventben hangsúlyosabban is kimutathatják azt. Kárpát-medence szintű összefogás Az idei Családok adventjéhez a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének (KCSSZ) Családlánca is bekapcsolódott. Az ünnepen jelen volt Pataki János, a KCSSZ elnöke. Tőle tudtuk meg, hogy az 1987-ben Magyarországon alakult szervezet a nagycsaládok speciális érdekeit képviseli. Különböző képzéseket, szemináriumokat tartanak, amelyekbe idővel a határon túli szervezetek is bekapcsolódtak, és 2001-ben felmerült az az igény, hogy az egész Kárpát-medencében élő magyarság szervezeteit összefogják, és így alakult meg a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége, kezdetben tíz egyesülettel. Az évek során egyre több alapítvány csatlakozott a szervezethez, 2012-ben pedig megalakult a Családlánc mozgalom, amely olyan szervezeteket kapcsolt be a tevékenységbe, amelyek nem kimondottan családszervezetek, de valamilyen módon mégis kapcsolódnak hozzájuk, ilyen például a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezete is. – A mozgássérültek is családban élnek, és az ő igényeik gyakorlatilag megegyeznek a családokéval, ezért tartottuk fontosnak, hogy ők is részesei legyenek a Családláncnak. Manapság már 84 tagszervezetünk van, közös programokat szervezünk, például a házasság hetén. Legutóbb Kárpátalja helyzete került előtérbe, hiszen most ott vannak a legnagyobb gondok. De a Kárpát-medencében mindenhol problémát jelent, hogy egyre ritkábbak a házasságkötések és kevesebb gyermeket vállalnak – fejtette ki a szövetség elnöke. Megjegyezte, hogy azért vesz személyesen részt a Családok adventjén, hogy megismerje a Családlánc egyes szervezeteinek munkáját, az ott dolgozó embereket.