A március elején megjelent 16-os törvény révén immár minden törvényes eszköz adott a helyi önkormányzatok számára ahhoz, hogy a községenként kidolgozott legeltetési szabályzatokat akár térségi szinten már az idei szezonra összhangba hozva alkalmazzák és betartassák. Ám mivel a szabályzat kidolgozása és elfogadása nem kötelezettség, csak törvényes lehetőség, a helyi tanácsokon múlik, hogy a tilosban legeltetésnek és a kora tavasztól késő őszig a mezőn zajló cirkuszoknak véget vetve, rendet akarnak-e tenni a határban. [caption id="attachment_25417" align="aligncenter" width="1000"] Szarvasmarhák Mindszent határában. Szabályozhatóbbá váló legeltetés[/caption] A gyepterületek kapcsán ta­valy elfogadott sürgősségi kormányrendeleteket módosítva és törvényerőre emelve számos újdonságot tartalmaz a legeltetési szabályzatról és a legelőgazdálkodási üzemtervről rendelkező 16-os törvény – hívja fel lapunkon keresztül az érintett községek, közbirtokosságok figyelmét Tánczos Barna szenátor, a RMDSZ felsőházának frakcióvezetője. Zöld út a közös legeltetési szabályzatok előtt A február 29-én elfogadott, a Hivatalos Közlöny március 2-i számában megjelent jogszabály egyik legfontosabb hozadékának Tánczos a legeltetési szabályzatnak – mint immár törvényes lehetőségnek – az elfogadását nevezi. Ez pedig a közös legeltetési szabályzatban gondolkodó helyi tanácsok előtt is új perspektívákat nyithat. – Több mint egy évvel ezelőtt a csíki önkormányzatok arra hívták fel a figyelmemet, hogy azok a legeltetési szabályzatok, amelyeket az egész településre vonatkozóan kidolgoztak és az önkormányzati szinten elfogadtak, nem mentek át a Prefektusi Hivatal szűrőjén. Pontosabban a hivatal megtorpedózta ezeket a tanácsi határozatokat. Felcsíkon például a legeltetési szabályzatokat térségi szinten próbálták összeegyeztetni. Habár nem volt teljesen egyforma, betűről betűre ugyanolyan szabály elfogadva, a térségben alkalmazott legeltetési előírásokat tanácsi határozatokkal mégis megpróbálták összhangba hozni egymással. A Prefektusi Hivatal akkor arra hivatkozott, hogy nincs törvényes alapja ezeknek a legeltetési szabályzatos tanácsi határozatok elfogadásának – magyarázta Tánczos. Lehetőség, nem kötelezettség A szenátor úgy véli, a kormánybiztosi hivatal érve nem teljesen állta meg a helyét: példaként erre a csíkszentkirályi önkormányzat által elfogadott és sikerrel alkalmazott legeltetési szabályzatot említi, amire hivatkozva egyébként a polgármesteri hivatal immár több bíróságra került peres ügyet is megnyert. Hozzáfűzte, törvényhozóként viszont mégis jobbnak látta az új törvényben módosító javaslataival nyomatékosabbá tenni, hogy az önkormányzatoknak jogában áll az egész község területére kiterjedően legeltetési szabályzatokat kidolgozni, elfogadtatni és betartatni. Leszögezte: a feltételes mód azért indokolt, mert a legeltetési szabályzat kidolgozása az önkormányzatok számára csak lehetőség, nem kötelezettség. – Biztatok minden székelyföldi, Hargita megyei önkormányzatot, hogy a lehető legrövidebb időn belül – még március folyamán, a legeltetési időszak kezdete előtt – vitassák meg a helyi gazdákkal, juhászokkal, szarvasmarhatartókkal, a helyi állattenyésztő egyesületekkel a legeltetési szabályt. Ebben ugyanis le lehet szögezni azt, hogy mikor hajtható ki a juhsereg a közbirtokossági legelőre és mikor jöhet be a havasi legelőkről. Pontosan meghatározható hol és mikor legeltethetik állataikat a szarvasmarhatartók, milyen esetben engedheti be egyéni gazda saját kaszálójára a juhsereget. Hisz tudjuk, hiába egyezik bele egy gazda a tízből a sakktáblaparcellák legeltetésébe, az átvonuláskor a juhok és a tehenek is rengeteg kárt okoznak a környező vetésekben, lucernában, kaszálókban – sorolta lapunknak a legeltetési szabályzatban rejlő lehetőségeket Tánczos Barna. A régi szabályok ma is helytállók Hozzátette, a tanácsi határozatokkal a nyájat kísérő kutyák számát is szabályozni lehetne: a legtöbb esetben ugyanis a tilosban legeltető juhászokat pont azért nem tudják megbüntetni, mert a juhokat „őrző” 10-15 kutya miatt a pásztort meg se tudják közelíteni. – Olyan közösségi összefogásra van szükség, amely visszahozza a becsüjét annak az írott vagy íratlan legeltetési szabálynak, ami ötven, száz évvel ezelőtt érvényes volt Székelyföldön. Amikor mindenkire érvényes szabály volt, hogy mikor mennek ki a juhok és a marhák, illetve ki, hol, meddig legeltethet. A legeltetési szabályzat alapja, ahogy akkor is, úgy ma is a magántulajdon tisztelete kell legyen. Aki a mezőgazdaságban járatos és a mindennapos konfliktusforrásokat ismeri, az pontosan tudja, mennyire szükség van egy olyan szabályzatra, amivel a határban végre rendet lehet csinálni – hangsúlyozta a szenátor. [box type="shadow" ]Haladék a legeltetési üzemterv kidolgozására Az idei év helyett 2018-ig kapnak haladékot az önkormányzatok a területi-közigazgatási egységeikre kötelezően alkalmazandó legeltetési üzemtervek kidolgozására – derül ki a 2016/16-os törvényből. Tánczos Barna szerint a kétéves haladék nem azt jelenti, hogy a késlekedők nyugodtan hátradőlhetnek, bár az sem kizárt, hogy a pénz- és a szakemberhiány miatt a mostani halasztást akkor majd újabb határidő-hosszabbítás követi. – Nagyon fontos, hogy a most megjelent törvényben a legeltetési szabályzatot sikerült különválasztanunk a legeltetési üzemtervtől. A legeltetési üzemterv egy tudományos szakdolgozat, hasonló az erdőkre készített üzemtervekhez. Ma a legeltetési üzemterv elkészítése 2018-as határidővel kötelező, de meggyőződésem, hogy ezt a pénzhiány és a tanulmányokat elkészítő szakemberek hiánya miatt 2018-ban újra halasztani fogjuk, annak ellenére, hogy a tanulmányok elkészítésének költsége ma már nem a helyi önkormányzatokat terheli. A törvény értelmében ugyanis az üzemtervek elkészítését a mezőgazdasági minisztériumnak kell finanszíroznia – mondta el lapunknak a napokban megjelent jogszabály kapcsán Tánczos.[/box] Domján Levente