Reménykedni azt lehet

HN-információ
E sorok írója immár egy hónapja, hogy napi rendszerességgel és behatóan nyomon követi annak a színdarabnak a színrevitelét, amit – képletesen fogalmazva – a Tudose-kabinet kormányprogramja jelent. A szerző Liviu Dragnea és a rendező Mihai Tudose jóvoltából volt, amit észlelni, megtapasztalni az akár tragikomikusnak is nevezhető színreviteli erőlködést illetőén. Többször is beszámoltunk arról, hogy átírnak jeleneteket, illetve az állítólagos próbák során kikerülnek vagy éppenséggel bekerülnek jelenetek. Sőt az is bekövetkezett, hogy időközben bekerült jelenetek utólag kikerültek. Ez történt a háztartásokra kivetett adó elnevezésű jelenettel. Apropó próbák, azaz szimuláció: azokra való hivatkozással jelentette be nem is olyan régen Tudose rendező, hogy megvétózták az említett adó bevezetését, majd azt követően a múlt héten az úgynevezett szolidaritási illetéket is. A bejelentések kapcsán okkal és joggal követeli a nézősereg egy része, nevezetesen a liberális párt, hogy tárják a nagyközönség elé azokat az állítólagos próbákat, illetve szimulációkat és ne csupán azokra való hivatkozással töröljék a színrevitelből az egyik vagy a másik jelenetet. Valóban indokolt lenne azoknak a virtuális számításoknak, a szimulációknak a tényleges megismertetése a nagyérdeművel. Mert nem hivatkozni kell valamire, hanem az érintetteket szembesíteni azokkal a tényekkel, amelyekre hivatkoznak. Ha viszont ez nem így történik, akkor mi, akik a nézők soraiban találtatunk, nem tudunk eltekinteni az „állítólagos” fogalom, illetve szó sulykolásától… A maga nemében az is furcsállandó, hogy a rendező csak úgy félvállról közli, hogy lemondtak egy jelenetről. Ez történt a múlt héten, amikor is egy megbeszélésről távozva az őt körülvevő újságírók egyike által feltett kérdésre válaszolva néhány szóban „lerendezte” a már említett szolidaritási illeték ügyét: „áthelyeztetjük a letárgyaltak és elfelejtettek kategóriájába”. Ugyanebben a stílusban a múlt kedden azt is hangoztatta, hogy a társadalombiztosítási és egészségbiztosítási hozzájárulások rendszerének a kilátásba helyezett módosítására nem kerül sor, minden úgy marad „ahogy az jelenleg is van, ebben az esztendőben és a jövő esztendőben is”. Láss csodát: a csütörtöki kormányülésen visszatért erre a „jelenetre”, s azt állította, hogy egyesek összevissza beszélnek, hetet-havat összehordanak és félremagyarázzák vagy nem értik meg az általa elmondottakat. Az egyik segédrendező azon nyomban kiadott egy közleményt, amely a pénzügyminisztérium honlapján jelent meg csütörtökön este. Abban többek között az áll, hogy 2018. január 1-től összhangban a 2017–2020-as kormányprogram előirányzataival gyakorlatba ültetik a kötelező társadalombiztosításokra vonatkozó intézkedéscsomagot. Annak során a kötelező társadalombiztosítási hozzájárulások szintje 4,25 százalékponttal csökken, azaz 39,5%-ról 35%-ra. Ugyanezen időponttól a jövedelmi adó kvótája 16%-ról 10%-ra csökken. A szóban forgó hozzájárulásra az alkalmazott lesz kötelezett, de annak megállapítása, visszatartása és átutalása a társadalombiztosítási költségvetéseknek a jövőben is a munkaadóra hárul. Ilyenképpen a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási azon összegek, amelyek saját nevében a munkaadóra hárulnak, „átkerülnek” az alkalmazotthoz. Ennek az intézkedésnek a nyomán viszont kedvezőbben fog alakulni annak az alkalmazottnak a majdani nyugdíjpont-értéke, következésképpen nagyobb lesz a nyugdíja is. A közleményben nyomatékolják azt is, hogy a szóban forgó intézkedések nyomán a munkaadóra háruló bérezési költségek nem fognak megemelkedni, és nem fog csökkenni az alkalmazott nettó bére sem, ami a jövedelmi adókulcs már említett mérsékelésének a javára írható. Elméletileg mindez lehetséges, és esetleg be is következhet. De most is csak azt mondhatjuk, amit már hangoztattunk: jó lenne szembesülni a próbákkal, a szimulációkkal, illetve a virtuális számításokkal. Már csak azért is, mert amint mondani szokták, a számok magukért beszélnek. Apropó számok: nem része ugyan (azaz nem jelenete) a szóban forgó színjátéknak a konszolidált általános költségvetés és annak alakulása, de az kihathat a színrevitelre, nevezetesen azért, mert annak számszerűsített bevételei és kiadásai megszabják a színrevitel mozgásterét. Nos, e tekintetben aggasztó jelek mutatkoznak. Mondjuk ezt a múlt héten nyilvánosságra hozott ama pénzügyminiszteri jelentések tükrében, amely az első félévi költségvetés végrehajtásra vonatkoznak. Így például az a tény, hogy az állami költségvetésnek az áfából származó bevételei 4,3%-kal voltak kisebbek, mint a múlt esztendő azonos időszakában, a jövedéki adóból származóak 7,6%-kal, a tulajdonra kivetett adókból és illetékekből származóak pedig 5,2%-kal voltak kisebbek, mint 2016 első félévében, nemigen jelent „biztatást” annak a színjátéknak a színrevitele tekintetében, amelyet a kormányprogram jelent, mármint a finanszírozhatóság szempontjából. Ugyanakkor a konszolidált költségvetésnek a személyzeti kiadásai 19,5%-kal növekedtek. Valamit le kellett valahonnan faragni, ez esetben leginkább a díszletekből, a színházi költségekből, azaz a közberuházásokból, történetesen ugyancsak 19%-nyit. Ilyenképpen megtörténhet, hogy amire véget érnek a próbák, kiderül, hogy nem lesz ahol azt bemutatni, mert romokban hever a színház. Mihai Tudose rendező mindennek ellenére reménykedik, lépten-nyomon bizakodóan nyilatkozik. Erre szokták mondani, hogy utolsóként hal meg a remény… Hecser Zoltán




Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!

Hargita Népe

Kapcsolódó