borús égbolt
Rejtő Jenő lekörözve
Nem véletlenül mondják azt, hogy az úgynevezett ponyvairodalmat megújította Rejtő Jenő. Azt tartják róla, hogy regényei átmenetet képeznek a kalandregény és annak paródiája között, a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette, fantáziája pedig már-már felülmúlhatatlan volt. Nos, most a hazai politikai palettán megismerkedhetünk egy olyan személlyel, aki a fantázia, a képzelőerő tekintetében túltesz az egykori zseniális regényírón is. Tulajdonképpen akiről szó van, az eddig sem volt ismeretlen a hazai politikai életben, s annak elitje közé került az elmúlt négy-öt esztendő során. Mi több, fölkerekedett a csúcsra, s ez annak lenyűgöző képzelőerejének számlájára is írható, amely révén pártelnökké vált, olyan kormányprogramot „habart össze”, amellyel sikerült a hazai lakosság egy részét „elkápráztatnia”, s következésképpen megnyernie pártjának a legutóbbi parlamenti választásokat, majd kormányt is alakítania. (Egy „társszerző” segítségével, nevezetesen Călin Popescu Tăriceanu és az annak nevével fémjelzett ALDE segítségével.) Igaz, ő nem foglalhatta el a kormányfői bársonyszéket, lévén, hogy erkölcsi bizonyítványa egy jogerős ítélet nyomán nem maradhatott „szeplőtlen”. Álljunk meg itt, mert bizonyára olvasóinknak nemigen kellett megerőltetnie fantáziájukat ahhoz, hogy rájöjjenek, Liviu Dragneáról van szó. Mindazt, amit felvázoltunk, most ki kell egészítenünk azzal a kvalitással, amely révén, illetve aminek az eredményeként lekörözte Rejtő Jenőt: a minap egy olyan rémregénybe illő történetet vázolt fel igen ékesszólóan, s olyan fordulatokkal színezve, amire talán Rejtő Jenő sem lett volna képes. A politikus Liviu Dragnea meggyilkolására tett kísérletről van szó, amelyről a minap az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak számolt be. A történet azzal kezdődött, hogy külföldről egy igen tekintélyes és közismert, a pénzvilághoz köthető személyiség megbízásából négy bérgyilkos érkezett Bukarestbe, s azok állítólag az Athene Palace Hilton luxusszállodában foglaltak szobát, s volt egy forgatókönyvük a gyilkosság elkövetésére, de a végrehajtásra valamilyen okból kifolyólag nem került sor. Részleteket is elmesélt Liviu Dragnea, olyanokat, amelyek felülmúlják Rejtő egyik-másik regényében ecsetelt, soha be nem következett történéseket is. Felkapták a fejüket a legilletékesebbek is, azaz a titkos szolgálatok, az ügyészi szervek. Csak csóválták a fejüket, de az sem kizárt, hogy a röhögés közepette fogták a hasukat, amikor értesültek a Liviu Dragnea elleni állítólagos gyilkossági kísérletről. Hozzájuk nem jutott el ilyen jellegű információ – állítják egybehangzóan. Azt is furcsállják, hogy ha létezett egy ilyen kísérlet, akkor miért nem élt a panasztétel, a feljelentés lehetőségével Liviu Dragnea. Íme a „fantáziadús” válasz: a pártelnök nem bízott (s talán most sem bízik) a titkosszolgálatokban. Ugyanakkor ő azt is tudni véli, mármint Dragnea, hogy a múlt esztendő végén létezhetett valamilyen kivizsgálás. Ez is érdekes: ő hallott egy olyan kivizsgálásról, amelyről nem tudnak a titkosszolgálatok, sem pedig az ügyészség, ha pedig arról azok nem tudnak, akkor nehezen elképzelhető, hogy arra sor kerülhetett volna. Utólag kényelmetlen helyzetbe került, lévén, hogy még az utca embere számára is világossá vált, hogy „fehér cérnával varrták”, pontosabban varrta Liviu Dragnea ezt a „sötét ügyet”, s akkor átírta a rémregényt, árnyaltabban fogalmazva. Például olyasmit hangoztatva, hogy rejtélyes módon követték őt azok a titokzatos megbízottak, de nemcsak őt, hanem majdani párját is, elállták autóval azt a gépkocsit, amelyben ő utazott stb. Sőt abban a luxusvendéglőben még „szemeztek” is vele: „Négy egyén volt, elindultak annak a helynek az irányában, ahol én ültem, attól néhány méterre megálltak, egyikük az ujjával a nyakelvágást jelezte. Egyikük telefonhívásra válaszolt, majd lezárta a telefont, ezt követően megfordultak és elmentek” – nyilatkozta annak a hírtelevíziónak. Lehet, hogy az ő nézése bizonyult szúrósabbnak, olyannyira, hogy a bérgyilkosoknak az inába szállt a bátorságuk, és azon nyomban eliszkoltak. Lehet, hogy az a négy bérgyilkos láthatatlan ember volt, mint ahogy az is lehetséges, hogy azokat, mármint bérgyilkosokat lelki szemeivel látta a pártelnök. Egyébként erről a regénybe illő rémtörténetről pszichopolitikai megközelítésben fogalmazta meg a maga meglátását az államelnök: „…nekem úgy tűnt, hogy ennek az embernek már diktátori félelmei, kényszerképzetei és rémálmai vannak”. Kíváncsiak lennénk, hogy politikai megközelítésben miként látná a dolgokat egy elmegyógyász.
.jpg)
