tiszta égbolt
Régi reflexek
Szinte hallom azt a néhány mondatot, ami baráti körben egy-egy jó ízű legyintést követ: „Foglaljanak csak az interneten, ha akarnak, én azért odamegyek reggel, mert az a biztos!” Mert igen, ezek vagyunk mi: a pénz nem annyira pénz, ha bankkártyán, és nem a markunkban van, a telefonos előjegyzés is súlytalan a személyes felkereséssel szemben, és az arcszesz is valami gyenge eresztés, ha nem csípi le a bőrt a képünkről. Ma már viszonylag sok mindent el tudunk végezni online, mégis inkább kifogások mögé bújunk – jellemzően és érthetően főként az idősebbek.
Ez nem generációs hiba: nem az a probléma, hogy a kevésbé fiatal nemzedék nem számítógép mellett nőtt fel. Ennél nagyobb a hátulütője annak, hogy a nyitottság is hiányzott abból a korból, amely – egyébként mondhatni világszerte – számítógép nélkül telt el. A valamikori vasfüggönytől nyugatra nem jelent gondot a 70 évesnek sem elbíbelődni egy-egy vadonatúj mobiltelefonnal, bármilyen elektronikus kütyüvel, akár számítógépes játékkal.
Nálunk igenis gondot jelent, itt az újtól való félelem görcsei csak a mostani fiatal nemzedékekben kezdtek feloldódni. Nem látok ebben rendkívülit, és úgy hiszem, hogy ennek az „elmaradottságnak” a fiatalság számára nem kellene fásultságot üzennie. Sőt! Talán minden korábbinál szélesebb szakadék tátong ma szülők és gyermekek között, és az egyik jól működő kapocs éppen az lehetne, ha a gyermek segítené a szülőt az online-ban való tájékozódásban.
Magam is megmosolygom, amikor látom, hogy például a járműbejegyzési közszolgálatnál nyitás előtt órákkal elkezd gyűlni a tömeg, holott délben már üres a terem. Ugyanez van a családorvosnál is: nyitáskor nem férünk be a váróterembe, de ha zárás előtt egy órával megyünk, legtöbbször már nem kell sort kivárnunk. Elkeserít ugyanakkor a Zöldház Program esete, ahol nincs online alternatíva: egyértelmű jelzés, hogy nemcsak a kereslettel, hanem a kínálattal is nagy bajok vannak.
Az én nemzedékem sosem állt sorban éjféltől azért, hogy húst vásárolhasson. De remélem, hogy nem tékozoljuk el annak a lehetőségét, hogy az online-nal segíthessük szüleinket, nagyszüleinket leszoktatni a sorban állásról. Ne feledjük: ők nemcsak magukért, hanem értünk is kiállták azokat a rettenetesen hosszú sorokat.
web.jpg)
