tiszta égbolt
Radikalizmus?
Radikalista, szélsőséges – az emberek általában negatív jelentést tulajdonítanak ezeknek a szavaknak. Időnként, talán a radikalista nézőpont szükségszerű, bizonyos helyzetekben és kérdésekben megengedett, ami számomra azt jelenti, hogy a dolgokat gyökerüknél fogva próbálják megváltoztatni. Ezt ahhoz tudnám a leginkább hasonlítani, amikor az orvos nem a tünetet kezeli, hanem a tünetekből kiindulva, megkeresi a probléma fő okát és arra keres gyógyírt. Ez véleményem szerint eredményesebb és hasznosabb eljárás is. A szélsőségek embere a radikalistánál talán kicsit veszélyesebb, ám a radikalista gyakran belecsúszik, vagy bizonyos helyzetekben éppen belekényszerül a szélsőségekbe.
A politikában, a francia forradalom óta beszélünk jobb- és baloldali irányokról. A baloldal, akik a forradalmat, a változást képviselték a jobboldallal szemben, akik a régi rendszer hívei voltak. Bár utólag tudjuk, hogy az egész a szélsőségekbe csapott át és sok vérontással járt. Néhány napja érdekes tapasztalat részese voltam, inkább szomorúnak tartom, sem mint szóra érdemesnek, de bennem van és nem hagy nyugodni. Az eset Úzvölgyében történt, persze vannak, akiknek a térség neve Valea Uzului. Elkeserített hallani, hogy az egyébként megemlékezésnek indult „ünnepség” hogyan csap át uszító és karneváli ordibálásba. Mintha harcba készülnének, mintha az ellenség a nyakukon lenne – sajnos részben igaz, mert ezek az emberek nemzeti alapon minket néznek ellenségnek.
Nehéz volt ennyire közel kerülni és egy olyan ellenségről becsmérlő szavakat hallgatni, akik még a halottaknak sem adják meg a végtisztességet, állat módjára élnek. S a legszörnyűbb, hogy ennek felülnek az emberek, embercsoportok. Nos, az ellenség én voltam, s a „fajtám”, akit szeretek, de nem csak a „fajtámat” szeretem, hanem minden embert, aki emberséges és nem hagyja magát megvezetni és a józan eszére hallgat. Olyan volt a beszéd, mint amikor az elítéltre ráolvassák azokat a bűnöket, amiért fel fogják akasztani. Hallani egy olyan keresztény Istenről, akit én is „ismerek”, de nem érdemlek, mert bűnös vagyok az ártatlanokkal szemben. Az Úzvölgyében eltöltött nap számomra a szembesülés napja volt. A valóságot mindenki másként éli meg!
