Hirdetés

Rendezésre váró problémák az udvarhelyi múzeumnál - Kulcskérdés a kulcs

HN-információ
Kérdéses a „hogyan tovább” a székely­udvarhelyi Haáz Rezső Múzeum néhány külső egységénél. Az emlékszobák, tájházak fenntartása, adminisztrálása, a rendszeres látogatási program biztosítása nem egyszerű feladat, főleg ha több helyszínre is figyelnie kell egy kisváros múzeumának. Januártól megszűnt a hivatalos viszony a farkaslaki Tamási Áron Emlékházzal, illetve a székelyszentléleki tájházzal is, a Jézus-kápolna pedig visszakerült a katolikus Főesperesi Hivatalhoz. [caption id="attachment_44115" align="aligncenter" width="625"] A Tompa László-emlékszoba Fotók: Kiss László, Asztalos Ágnes[/caption] A Haáz Rezső Múzeumnak több külső egysége van, sok esetben nem teljesen tisztázott jogviszony alapján. Van, ahol tulajdonjogilag semmi köze az intézménynek az adott emlékszobához, tájházhoz, de szakmai felügyeletet gyakorolt, vagy tevőlegesen részt vett kialakításukban. – Az emlékszobáknak, tájházaknak megvan a létjogosultságuk, de a vidéki létesítmények esetében alapvető probléma a kulcs kérdése. Jó, hogy vannak, de hogy megy be a látogató? Erre kell megoldást találni – vágott bele a téma közepébe Miklós Zoltán múzeumigazgató, majd hozzátette: az év elején három egységnél is úgymond puhatolózás zajlik, a kérdés az, hogy hogyan működnek tovább. [caption id="attachment_44116" align="aligncenter" width="775"] A székelyszentléleki tájház[/caption] Farkaslaka, Székelyszentlélek A farkaslaki Tamási Áron emlékház a leglátogatottabb külső egységnek számít, töretlen az érdeklődés iránta a magyarországi turisták, de a helyiek, főleg iskolás csoportok körében is. Tamási Áron szülőházának múzeummá nyilvánítása óta Sipos Mátyás, Mátyás bácsi nyitja, zárja a kaput és fogad kedvesen, türelemmel kiscsoportos, nagycsoportos látogatókat. Közel lakik, telefonhívásra bármikor jön, és bevezet a számos hiteles személyes emléket, fényképeket, írott dokumentumokat őrző szobába. – A most is látható, több mint tízéves kiállítást a múzeum hozzájárulásával újították fel, a múzeum belépőjegyeit adják, és civil szerződéssel, részmunkaidőben mi fizettük a gondnokot. De idén januárban ezt nem hosszabbítottuk meg, mert már a törvénykezés sem annyira megengedő, és ha állásokat hirdethetne meg a múzeum, akkor szeretné azt a maga szükségletei szerint felhasználni – mondta Miklós Zoltán. Arra nincs lehetőség, hogy posztot kapjanak a külső egységekre, tehát nem tudnak munkaviszonyt fenntartani sem Farkaslakán, sem Székelyszentléleken. A helyzetről tájékoztatták a farkaslaki önkormányzatot, kérték, hogy idén már ne adják a múzeum belépőjegyeit sem. Egyébként Miklós szerint a Tamási Áron Emlékház az egyetlen a múzeum külső egységei, de még a térségbeli hasonló létesítmények közül is, amely eltartja saját magát. [caption id="attachment_44117" align="aligncenter" width="616"] A Bányai János-emlékszoba[/caption] A székelyszentléleki tájházhoz vajmi kevés köze volt a múzeumnak, magát a 19. századból származó, lebontásra ítélt székely falusi házat a helyi értelmiség összefogásának köszönhetően mentették meg, a benne található néprajzi gyűjtemény pedig Balázsi Dénes nyugalmazott pedagógus egy életen át tartó gyűjtőmunkájának gyümölcse. De valahogy úgy alakult a múltban, hogy mégis a Haáz Rezső Múzeumhoz tartozott egy ingyenes bérleti szerződés alapján, és ugyanúgy működött, mint a Tamási-emlékszoba. – Pedig a rengeteg tárgy és a valóság között az egyetlen kapocs Balázs Dénes bácsi személye, nincsenek a múzeum leltárában, nem adományozta senki oda azokat – mutatott rá a múzeumigazgató. A több száz néprajzi tárgy egyébként eléggé zsúfolt terekben áll, inkább igen-igen gazdag néprajzi gyűjteményes kiállításnak, falumúzeumnak tűnik, mint tájháznak. Főleg az átutazó turisták látogatják a Felső-Nyikómente népművészetét bemutató létesítményt. [caption id="attachment_44118" align="aligncenter" width="2000"] A Borvízmúzeum[/caption] – Az ideális az lenne, ha a helyi közösség viselné gondját mindkét létesítménynek, ha a helyi önkormányzat megtalálná a módját a részmunkaidős gondnokok bérezésére, és saját belépőjegyeket nyomtatna – összegzett Miklós Zoltán, aki várja a farkaslaki községvezetés álláspontját ebben az ügyben. Székelylengyelfalva és Szejkefürdő Székelyudvarhely irányába tartunk, de teszünk egy kis kitérőt Székelylengyelfalvára. Az iskola épületében található az Orbán Balázs-emlékszoba, amelynek létrejötte Zepeczáner Jenő korábbi múzeumigazgató érdeme. Az egykori Orbán-kúriában 2006-ban kialakított állandó kiállítás személyes tárgyakat nem tartalmaz, a legnagyobb székely életútját mutatja be pannókon, róla szóló írások és egyéb, Orbán Balázshoz köthető dokumentumok másolatait tekintheti meg az érdeklődő, ha bejut. Ugyanis nincs állandó személyzet, és igazából csak iskolaidőben lehet belépni az emlékszobába, amíg ott van az egyetlen pedagógus. Vakációban, tehát épp a fő turistaszezonban már komoly akadályokba ütközik a látogatás. – Valójában az alapításon túl az emlékszobának adminisztratív kötődése nem volt soha a múzeumhoz, az Orbán Balázs Alapítvány égisze alatt működik, belépőjegyet sem adnak, hanem a látogatók adományokat helyezhetnek el egy dobozban – tájékoztatott Miklós Zoltán, aki szerint a látogathatóságot a helyi közösségnek kellene megoldania. Itt hangzott el az is, hogy a múzeum tulajdonában egyetlen eredeti tárgy van, ami Orbán Balázshoz köthető, és ez a második sírján egykor elhelyezett kopjafa. Tervezik, hogy ezt a Borvízmúzeumnál helyeznék el. A szejkefürdői Borvízmúzeum hivatalosan is a Haáz Rezső Múzeum alegysége. A nem téliesített épület ilyenkor nem, csak majd tavasztól látogatható, minden évben május elsején nyit, és szeptember 30-án zár. Bár korszerű, látványos kiállításokat tár az érdeklődők elé, mégis e pár hónap alatt átlagosan mindössze 1500-an keresik fel. Sokkal többen tekintik meg viszont az Orbán Balázs sírjához vezető kapusort, amely szintén a múzeum gondnokságába tartozik. Tavaly három kaput sikerült restaurálni. [caption id="attachment_44119" align="aligncenter" width="2000"] A Tamási Áron Emlékház[/caption] Székelyudvarhely Zárva a kapu a Jézus-kápolnánál. Kiderül, hogy ha nagyon elszántak vagyunk, és előre bejelentkezünk, megoldható az épületegyüttes megtekintése. Nyaranta viszont az utóbbi években élénkebb élet zajlott itt, ugyanis négy éve a múzeum ügykezelésébe került a katolikus egyház tulajdonában álló kápolna. Ez azt jelentette, hogy pünkösdtől kezdődően rendes múzeumi nyitvatartási programmal, állandó munkatárssal várta a látogatókat. Egyelőre nem látni, hogy idén pünkösdkor kinyit-e, s ha igen, milyen körülmények között az útikalauzokban is szereplő műemlék, ugyanis közös megegyezéssel felbontotta a szerződést a katolikus Főesperesi Hivatal a múzeummal. Az ok egyszerű: a hivatal pályázatot nyújtott be a Regionális Operatív Programban az épület és tartozékainak teljes körű felújítására, restaurálására, a terület külső rendezésére. Azt már Derzsi Lászlótól, a Főesperesi Hivatal képviselőjétől tudjuk meg, hogy a közel 320 ezer eurós nagyságrendű pályázat célja eredeti állapotában megőrizni az épületet, állandó jelleggel megnyitni a látogatók előtt, ehhez megfelelő feltételeket kialakítani, és alkalmassá tenni szélesebb körű kiállítások rendezésére. Az elbírálás folyamatban van, Derzsi László szerint eredmény két-három hónapon belül várható. Amennyiben nyer a pályázat, az épületegyüttest kötelező módon nekik kell működtetniük. A városközponthoz közeledve, a várfalak tövében, az író nevét viselő utcában, az író egykori házában a Tompa László-emlékszobába kukkanthatunk be. Az épület magántulajdonban van, mindössze egy 30 négyzetméteres kis szoba a közé. A tágas udvar kapuja majdnem mindig tárva-nyitva, autómosó működik itt. A háztulajdonos, Magyari Olga néni – önkéntesként – szívesen felkalauzol minden érdeklődőt az emeletre, bár panaszkodik, hogy a magyarországi turisták zöme csak parkolóként tekint az udvarra, és nem hajlandó kifizetni a belépőjegyet az emlékszobáért, megelégszik a ház és a házfalon elhelyezett emléktábla látványával. Nagyon kevesen kíváncsiak Tompára – mondta Olga néni. Pedig a kis – jelenleg jéghideg – szoba tényleg megidézi az írót, olyan, mintha most fordult volna ki egy rövid sétára, és mindjárt újra leülne íróasztala mellé. Miklós Zoltán múzeumigazgató elmesélte, hogy Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész vezetésével kb. 5 éve rendezték újra hiteles tárgyakkal, Tompa bútoraival, könyveivel, írásaival a szobát. Maradt még egy megtekintésre váró emlékszoba, ezt viszont már az új székhelyen, a Haberstumpf-villában rendezték be. [caption id="attachment_44120" align="aligncenter" width="2000"] Tamási Áron Emlékház szobája[/caption] – Bányai János-emlékszoba igazából a régi székhelyünkön is létezett, de helyszűke miatt lomtárként használtuk, itt végre van helye a sokáig Székelyudvarhelyen tevékenykedő geológuskutató szakmai könyvgyűjteményének, amely a múzeumhoz került. Látható még Bányai íróasztala, kasztene kéziratokkal, jegyzetekkel, illetve két régebbi tároló a tudós-pedagógus által gyűjtött kőzetekkel. Hagyatékának egyéb értékes szegmensei (például a teljes kőzetgyűjtemény) is fellelhetők a múzeumban, egyrészt a természetrajzi részlegen, másrészt a Borvízmúzeum tárlóiban. Az impozáns új székhelyen lassan helyére kerül minden, a héten épp a régészeti raktárt rendezték, az ásatásokból származó leleteket költöztették régi helyükről az újra. A Kossuth utcában ott van még a Képtár, mint a múzeum külső, de szerves „tartozéka”, várhatóan ott marad a természetrajzi gyűjtemény is, nemrég pedig a múzeum adminisztrálásába került az egykori Nyirő-villa, amelyben – mint lapunkban is megírtuk – a teljes körű felújítás, restaurálás után egy korszerű kulturális-irodalmi központot alapítanak, a magyar állam támogatásával. – Ezt fontos így hangsúlyozni, mert a román sajtó már tapogatózik, hogy miért is akarunk mi Nyirő József-emlékszobát létrehozni? Nem emlékház lesz, hanem modern múzeumi tér, amely udvarhelyi írók jelentőségét hangsúlyozná, ebben a kontextusban helyeznénk el Nyirő irodalmi munkásságát is – jelentette ki Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója. Asztalos Ágnes


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!