A csíksomlyói nyeregben, székelyföld igazi természet kápolnájában, azt éreztük, hogy őseink egy ölelő kéz bensőjének oltalmába helyezték életünk alapjait. A megmaradás fohásza évről évre itt regél először oltáron Isten szépségéről, kérve a Napbaöltözött Boldogasszonyt: őrizze meg gyönyörű anyanyelvünket, megtartó hitünket, szép viseletű családjainkat s tiszta tekintetű gyermekeinket. A hegyek zordságának kitett életünket most körbefonja az otthon szeretetének illata, és megérezzük az Isten mosolyát a mi földünkön, amely fölmelegíti szívünket a közönytől vacogó világunkban. E hely számunkra lámpás lett, amely az ügyefogyott rohanásainkban gyakran pislákol, és jelenlétével őrzi az ép és eleven gyökerek kapaszkodását. A Lélek kiáradása, elűzte a görcsös félelmet, feltépte az aggodalmak bilincseit, és megnyitotta a tanúságtevő élet lehetőségét. Ferenc pápa szavaival élve: „felülmúlja előrelátásunkat és széttöri sémáinkat”. (Evangelii Gaudium 22p.) Ma is a Vigasztaló kiáradásába kapaszkodunk, hogy eleséseinket megbánva letöröljük egymás arcáról a sértések, a rágalmak sarát, amelyekkel oly könnyen dobálózunk. Ma felemeljük tekintetünket, szívünket, és megköszönjük a Gondviselésnek, hogy tékozló naplementénkben is vigyázza életünket s darabokra szaggattatásunk ellenére hajnalt pirít nemzetünk egén. A Vigasztalóért, a Bátorság lelkéért esdeklünk, hogy erőnk legyen egymás kezét megfogni egy olyan világban, ahol az elesettet kötelező érvényű elengedni/otthagyni. Azt gondolom, hogy hozzánk sajátosan kötődő pünkösd ünnepén az összetartozás kikezdhetetlenségében az az érzésünk, hogy ezen a napon helyén van a szívünk. Nem a hiányainkat keressük, hanem örülünk az életnek, és nem tulajdonítunk igazán nagy jelentőséget annak, hogy honnan fúj a szél, szép idő van-e vagy zivatar, mi tudjuk, hogy a helyünk a Nagyasszonyunknál van. És ez a tiszta felismerés, érzés, egy egész évre elegendő, éppen akkor, amikor épségünket kikezdi önsajnálatunk vagy önmarcangolásunk. A mi tájainkon pünkösdöt úgy ünnepeljük, mint az élet szépségét és a változás újdonságának jóságos zamatát. S ez különösen alkalmazható saját életünkre, amely egyre inkább telítődik düh és bosszú marcangolásának keverékével, és felborítja emberségünket, és saját énünk kiborulásához vezet. Tagadhatatlanul sokszor csalódunk önmagunkban, és leginkább ilyenkor van szükségünk mosolygós biztatásra, amely az élet újrakezdhetőségére emlékeztet bennünket. Olyan jó lenne, ha sikerülne legyőzni ezt a folytonos elégedetlenséget önmagunkkal és másokkal szemben, és beengednénk az életünkbe a Szentlélek Úristen megújításának kegyelmét. Sok mindent tudnánk felsorolni, hogy mi mindenre van szükségünk, de leginkább a megújított élet hiányzik belőlünk. A világ sivatagként szomjazik a megújított emberre, imára, szóra és életre. Dohos és távolságtartó szaga van begyakorolt szavainknak, amelyeknek élhetősége nem mutatkozik meg bennünk. A keresztre feszítés szenvedése után maguk az apostolok is bezárkóztak félelmükbe, csalódottságukba. Életünkben olyan nehéz elviselni a veszteség érzését, és olyan nehéz újrakezdeni, újragondolni az életet. Sokszor rekedünk meg kibírhatatlanságunkban, és keressük, kapkodunk élhető levegő után, csak egypercnyi pihenést akarunk, ahol kifújhatunk magunkból mindent, ami gátolja szívünket. És mindezek ellenére olyan sok embert engednek el, hagynak a maga tehetetlenségében vergődni. Éppen ezért ne sajnáld a képességeidet, a lehetőségeidet arra irányítani, hogy a megbocsátás, a belső béke ajándékát erősítsd magadban, és körülötted. Amikor elhangzik egy bocsánatkérés világunkban, felfrissül az élet, akárcsak szellőztetés során lakásunkban. Pünkösd ünnepe ezzel a frissességgel lep meg bennünket, azért arra kérlek, hogy engedd be az életedbe, lásd és érzed milyen jó az Isten, és mennyire varázslatos az újrakezdhető élet. A Lélek kiáradása feltépte az apostolok görcsös belső félelmét, amely arra vonatkozott, hogy elrontották az életüket. Ezekben a napokban legyél egy kissé nyitottabb, nézz a saját világodra, és csodáld meg annak értékeit. Bármi is van benned és körülötted, nem rontottad el az életedet, Jézus neve által újraalakítható minden. Ha a hétköznapok tompaságát kihasználva a gonosz azt érezteti velünk, hogy tehetetlenül kicsik vagyunk, lélekben jöjjünk el újra pünkösd ünnepére, amely az Isten védő ölelésére emlékezetet bennünket, és engedjük átragyogni magunkon a Gondviselés el nem múló csodáját. Történelmi veszteségeink ellenére igen nagy kegyelem, hogy a csíksomlyói nagyasszony évről évre megtart bennünket nemzeti öntudatukban, s különbözőségünk ellenére is egyformán érezhetjük a jóság változásának ígéretes ízét. Ft. Bilibók Géza