A mindenkori bérezési rendszerekben megvolt (és megvan ma is) a maguk szerepe az alapbéren kívüli juttatásoknak, a különböző pótlékoknak, illetményeknek stb. Az elmúlt negyed évszázad során tanúi lehettünk annak, hogy egyes szektorokban, mindenekelőtt az állami szektorban elharapódzott azok válfaja. Nem egy esetben az ilyen jellegű „ténykedés” hátterében a bérkiegészítés, a rápótlás szándéka állt. Az osztódással szaporodó pótlékrendszer megnyirbálásával többször is próbálkoztak a törvényhozók, s nemrégiben elfogadott, a közszférai egységes bérezésre vonatkozó 2017/153-as kerettörvénybe is belekerült ilyen jellegű előírás. Helytelen és téves lenne azt állítani, hogy nincsenek olyan esetek, pontosabban munkakörök vagy tevékenységi területek, ahol objektív ismérvek mentén ne lenne indokolt a bérkiegészítés bizonyos pótlékok révén. Például a veszélyes, az egészséget károsítható körülmények közti munkavégzés vagy igen jelentős fizikai vagy pszichikai megtermeléssel járó tevékenységek esetén. Ám ezzel együtt és ezen túl szükséges és indokolt a „mederben tartás”, az észszerűség mentén történő „méretezés”. A mostani közszférai egységes bérezési kerettörvény, a 2017/153-as törvény révén újraszabályozták a szóban forgó kérdéskört. A törvény 25-ös szakasza révén ugyanis korlátozták a pótlékokat, a kompenzációkat, a prémiumokat, az illetményeket és másabb jogosultságokat. Azok összege a jövő esztendőtől kezdődően minden egyes hitelutalványozó esetében nem haladhatja meg az alapbérek teljes összegének (azaz a béralapnak) a 30%-át. Ez a 30%-os korlátozás úgy értendő, hogy lehetnek olyan munkakörök, amelyek esetében lehetségesek az adott bérszintet összességükben 30%-kal meghaladó pótlékok és másabb juttatások (például üdülési utalvány) nyújtása. Bőkezűen… Az elégedetlenségre lehet, hogy volt és van ok, de az is igaz, hogy vannak visszás jelenségek is. A nemrégiben nyilvánosságra került adatokból az derül ki, hogy egyes minisztériumokban az elmúlt időszakok során igen bőkezűen osztogatták a különböző pótlékokat. Már-már úgy tűnik, hogy a minisztériumi munkatársak vannak kitéve a legnagyobb munkahelyi veszélyeknek, terheknek és megpróbáltatásoknak. Így például szeptemberben az igazságügyi minisztérium egyik államtitkára 3000 lejes pótlékban részesült pszichikai megterhelés, valamint titoktartási kötelezettsége címen. Amúgy ebben a minisztériumban még a takarító személyzet is különböző pótlékokban részesült ilyen vagy olyan címen. A munkatársak közül a toplistát az a bizonyos államtitkár vezette, a tárcák tekintetében a listavezetőnek a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium bizonyult, amely esetében a szeptemberben folyósított különböző pótlékok együttes összege meghaladta a 800 ezer lejt. A tanügyminisztériumban is vannak veszélyes, illetve megterhelő munkahelyek, legalábbis erre enged következtetni az a számadat, miszerint a különböző bérpótlékokra összesen több mint 775 ezer lejt költöttek. A szóban forgó célra a szállításügyi minisztériumban mintegy 700 ezer lejt, a munkaügyi minisztériumban körülbelül 500 ezer lejt, a környezetvédelmi minisztériumban közel 470 ezer lejt, az egészségügy-minisztériumban pedig 360 ezer lejt. Adatközlés „szemérmesen” A törvény 33-as szakasza arról rendelkezik, hogy minden esztendő márciusa, valamint szeptembere végén nyilvánosságra kell hozni a közpénzekből fizetett személyzet bérezésére vonatkozó összes információt, számadatot. Következésképpen nemcsak az adott személy alapbérének szintjét, hanem a különböző pótlékok és egyéb bér jellegű juttatások bruttó értékét is. Szeptember 30-án volt esedékes ezeknek a listáknak a nyilvánosságra hozása. Számos közszférai intézmény esetében azonban nagyvonalúan jártak el, aminek következtében a szóban forgó listák foghíjasnak bizonyultak. Ezért sincsenek pontos adatok és információk minden egyes központi közigazgatási hatóságra, illetve helyi közigazgatási intézményre vonatkozóan. Úgy tűnik, egyes közintézményeknél a bérezési elemek egy részét „szemérmesen” elhallgatják. Arról sem tudni, hogy a munkaügyi felügyelőségek ellenőrizték-e ezeket a listákat és éltek-e ama törvényes lehetőségükkel, hogy az információ-„szegénységet” szabálysértésként értékelve az előírt 5000 lejtől 10 000 lejig terjedő pénzbírsággal „honorálják”. Hecser Zoltán