erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
Pityóka
Bő egy hete biztató, érdekes közleményt juttatott drótpostafiókomba Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata. No nem az volt az érdekes, hogy közleményt küld részemre a megyei önkormányzat – hozzám hasonlóan rendszeresen megtisztelik a sajtó napszámosait ilyesfajta tájékoztatókból naponta akár többször is –, a különlegesség az üzenetben rejlett: ennek lényege pedig, hogy Hargita megyei burgonya kerülhet a görög üzletekbe. Mégpedig nagyon rövid időn belül, mondhatni: azonnal. Csak sikerüljön az érdeklődő görög fél januárig megjelölt napi – ismétlem napi – 25-75 tonnás burgonyaszükségletének kielégítéséhez elegendő termelőt toborozni, kielégítő fajta-választékot felmutatni és persze megfelelő árumennyiséget biztosítani. Ja, és nem utolsósorban az se lenne baj, ha a megyei tanács felhívására jelentkezők között nemcsak termelők, hanem burgonyamosó, csomagoló és feldolgozó gépsorral rendelkező cégek is lennének. A közleményből az is kiderült, hogy a Hargita megyei krumpli után érdeklődő cég, a Royal Trade Company tulajdonosa hamarosan vidékünkön vizitál, saját szemével szeretné ugyanis látni, hogy s mint is termelik tájainkon az eladásra kínált krumplit. Akit az üzleti lehetőség érdekel, az önkormányzatnál jelentkezhet. A lehetséges árról és a szállítási feltételekről érthetően a közleményben nem esett szó: maradjon a majdani látottak, a görög kereslet és a Hargita megyei kínálat függvényében az érintett felek megegyezése.
Minden szép és jó, de… De valamiért újra és újra kikívánkozik belőlem az a fránya kétkedő de.
Ne értsék felre, örvendek én a hírnek, csak azt nem tudom, hogy – ha az épülő testvérmegyei kapcsolatok nyomán eljön – mit fog látni a megnevezett kereskedőcég hozzánk látogató tulajdonosa? Ha ugyanazt, mint a tipikus átutazó, akkor sok-sok – jórészt saját szükségletre termelő – kisgazdaságot, elaprózott parcellát, út mentén zsákosan kínált termést, fajtakínálat gyanánt pedig pirosat és fehéret. Ha turistaként érkezik és nem szakember, akkor nem fogja észrevenni a romokban heverő burgonyakutatást, a vetőgumóimport-kényszert, a külföldről használtan behozott szedőgépeket, a terméshozamokhoz elengedhetetlen öntözőrendszerek hiányát, nem fogja észrevenni a termelők nem létező szakmai szervezeteit, a széthúzását, az elmaradt iparági beruházásokat, a pityókát szervezetten begyűjtő, tároló, átrakó, válogató, csomagoló és feldolgozni tudó létesítmények teljes hiányát sem.
De gyanítom, pityókára üzletet kötni – ha tényleg jön – nem tudatlan turistaként jön. Ismétlem tehát a kérdést: és akkor mit fog látni? Azt fogja látni és tapasztalni, hogy Hargita megyében bár papíron még mindig 9-10 ezer hektáron állítanak elő burgonyát, néhány – legyünk nagyvonalúak és számoljunk el két tucatig – nagytermelőn kívül nincs is kivel érdemben fajtaválasztékról, minőségről és mennyiségről, kilós kiszerelésről, ezer kilométeres távolságokra pontos, határidős szállításokról beszélni. Sajnos árunk sincs, amit ilyen tárgyalási pozíciókban egyáltalán áruba tudnánk bocsátani, de termelési feltételeink sincsenek, ami révén legfőbbnek tartott mezőgazdasági terményünket szerződéses vállalások alapján, 90 százalékos biztonsággal a kívánt mennyiségben előállítanánk. Több piacképes termék kellene, s kevesebb önámítás. Utóbbival már tele van a padlás.
Domján Levente
.jpg)
.jpg)