Piknikezünk, természetesen
A törvénykezés velejárója, hogy néha nevetséges jogszabályokat állít fel. Különösen igaz ez Kelet-Európára, ahol a felzárkóztatás hevében a kort „megelőző” intézkedések születnek. Ilyen az évekkel ezelőtt megszületett, de érdemi változást azóta sem hozó „pikniktörvény”.
Az indíttatás teljesen világos, de a módszer nagyon sete-suta. Meglehet, hogy a civilizáltság magasabb fokát mutatja, hogy Németországban, Nagy-Britanniában vagy más jóléti államokban az emberek hogyan töltik idejüket a zöldben, de ehhez egyrészt eljutott a civilizáció is adott szintre, másrészt a mindennapos természetközeliség is „odabutult”.
Annak idején Angliában szájunkat biggyesztve állapítottuk meg, hogy bizony nem indulhatnánk el kedvünk szerint gyalogtúrázni egyet, mert minden terület be van kerítve. Túrázni csakis a kijelölt útvonalakon lehet, illetve a nemzeti parkokban. Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó. Nyilván, nem a termőföldön keresztbe-kasul járva képzelem el a túrázást, de ha mindenki bekerítené a földjét, elég gyenge élmény lenne a gombászás, gyógyfűszedés.
És a majálisozás is. Angliában dolgozó – főleg román – ismerőseink köréből egyre több Facebook-fotó áraszt el bennünket a napokban, amint a vakolatlan angol házak tenyérnyi betonudvarán miccseznek. Mert jobb híján csak ez marad, a tömegek által látogatott zöldövezetekben mégsem rakhat tüzet az ember és züllhet a sör, pálinka társaságában.
A törvény alapján nálunk sem lenne sokkal jobb, ha valóban csakis az önkormányzatok által kijelölt területeken piknikezhetnénk. Egyrészt mert ezek a „civilizált” helyszínek azóta sem állnak a polgárok rendelkezésére, másrészt pedig, ha állnának is, ki akarna a fél várossal együtt miccsezni?
Nem minden esetben jó az irány, ha a Nyugatot majmoljuk. Szerintem elég lenne, ha gyermekeinket a természet tiszteletére nevelnénk, és akkor hülyeséget nem csinálnának. De ha mi még össze tudunk szedni pár szál száraz fát az erdőből, és ismerjük, hogy melyik gombát süthetjük meg a miccs, flekken mellett, akkor miért kell lebutítani ezt a tudást, szokást? Én egyáltalán nem érezném magam jobb embernek attól, ha előre kialakított tűzhelyen, parkőrök jelenlétében tölteném a majálist. És remélem, a pikniktörvény sosem fogja elrontani az élményt.
Kovács hont Imre