Parkour
A héten adta hírül az állami hírügynökség, hogy meggyalázták a szászrégeni zsidó temetőt. Az országos zsidó szervezet természetesen tiltakozott amiatt, hogy ismeretlen tettesek tönkretették a bejárati kaput, és ledöntöttek tíz sírkövet. A Romániai Zsidó Közösségek Szövetsége levelében tiltakozik „ezen újabb antiszemita és huligán megnyilvánulás ellen, és reméli, hogy mielőbb a tettesek nyomára bukkannak, akiknek felelniük kell majd az igazságszolgáltatás előtt, a román állam törvényeinek tiszteletben tartásával”. Érdekes, figyelemre méltó passzusa is van a dokumentumnak, az aláírók arra figyelmeztetnek, hogy az „ügy könnyed kezelése a demokrácia lábbal tiprásának újabb kapuit nyithatja meg, és ez egyre súlyosabb esetekhez vezethet”. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a temetőgyalázás időzítése nem lehet véletlen, ugyanis „az incidens éppen azon a héten történt, amikor országszerte megemlékeztek a romániai holokauszt áldozatairól”.
Másnap reggel arról számolt be a hírügynökség, hogy három személyt kihallgattak az eset kapcsán, hogy „A rendőrség szerint múlt hét végén tönkretették a zsidó temető bejárati kapuját és tíz sírt. A helyszínelők fasiszta szimbólumot is találtak a helyszínen, de a jelek szerint ez régebbi keletű.” Este pedig hírül adta, hogy kézre kerítették a feltételezett elkövetőket: „Rendőrségi források azt nyilatkozták az Agerpres hírügynökségnek, hogy a hétvégén meggyalázott sírokon kívül még egy sírkövet megrongáltak a kiskorúak. Kettejüknek állítólag sikerült megszöknie a rendőrök elől, játszótársaik nyilatkozatai nyomán azonban kézre kerítették őket”. Az idézett rendőrségi dokumentum szerint a feltételezett elkövetők 9 és 16 év közötti, helybéli gyermekek. „Kettejüket, egy 15 és egy 16 éves fiút tetten ért a rendőrség, amint megrongálták az egyik síremléket. Még a helyszínen kiderült, hogy ugyanez a két kiskorú a szombatra virradó éjszaka betörte a temető bejárati kapuját, és feldöntött tíz síremléket. Az ügyben sírgyalázás miatt vizsgálatot indított a szászrégeni ügyészség” – eddig a hírügynökségi beszámoló. Az anyagból az is kiderül, hogy a gyermekek „parkouroztak”, s játék közben rongálták meg a temető kapuját és a tizenegy sírkövet.
Nos, minden érthető volt mindaddig, amíg szemem meg nem akadt a parkouroztak szón, ami a szövegkörnyezet alapján egy cselekvést jelöl, csak éppen azt nem tudtam elképzelni, hogy mit. Nos, elő a mindenható keresőmotort, s javaslatára felütöttem a mindentudó internetes szótárt: a parkourozás nem más, mint a helyváltoztatás egyik extrém formája, az árkon-bokron való gyors haladást – csak éppen urbánus környezetben kell művelni. Ráadásul sportnak minősül. Olyan, mintha Csíkszereda főterén úgy kelnénk át, hogy átugrunk a padokon, átlendülünk a vásári asztalként is szolgáló ülőalkalmatosságok háttámláján, lendületben átlibbenünk két-három virágágyáson, két szaltóval rövidítünk a Márton Áron-szoborcsoporton át, átpendülünk kétszer a művészeti iskola kertjén, egyensúlyozunk a megyeháza teraszának korlátján, átugrunk két trécselő öregasszonyon és egy babakocsit toló fiatal anyukán stb. A „sportág” művelői szerint „az embernek ismernie kell a saját határait, hajlékonynak, fürgének, kellően bátornak, józan ésszel gondolkodónak és kitartónak kell lennie, valamint jeleskednie kell futásban, úszásban, jónak kell lennie az egyensúlyérzékének, és mindemellett fontos a bizonyos szintű fizikai adottság és felkészültség”.
Nos, ez a parkour, művelőinek kedvenc filmje pedig a Yamakasi című francia alkotás.
A temetőt tehát gyermekek rongálták meg, sportból. S ennek a hírnek mintha éppen az lenne az üzenete, amitől a tiltakozó zsidó szervezet tartott: az ügyet könnyedén kezelték. A valóságtól elrugaszkodott gyermekek valóban azt gondolhatták, hogy játszanak, a szülői, társadalmi kontroll hiánya miatt. A szabályok laza értelmezése vagy semmibevétele oda vezethet, hogy a játékként űzött tevékenység másnak fájdalmat okoz. Mint a régeni zsidó temető sírjainak felborogatása. Hogy most éppen zsidó sírokat borogattak, talán annak tudható be, hogy a zsidó temetőket – a közösség létszámának megcsappanása miatt – kevesebben látogatják, így zavartalanabbul játszhatnak ott a nebulók. De ugyanúgy vandalizmus áldozataivá eshetnek a szórványvidéken a magyar temetők is – tehát ne menjünk el érdektelenül az eset mellett.
Sarány István