Amióta egyre többen járunk autóval, egyre nagyobb problémát okoz a parkolás is. Nem olyan régi gond ez, gyermekkoromban még kevés autó állt a tömbházak között, nyáron állandó játékunk volt, hogy számoltuk a piros autókat – egy nap alatt egy kezünkön meg tudtuk számolni azokat. Most egészen más a helyzet, s nem feltétlenül a piros autók számának gyarapodására gondolok, inkább arra, hogy rengeteg az autó, s gyakran nehéz parkolóhelyet találni. A tömbházak körül állandó a vita, hogy ki hol parkol, s más miért foglalta el az illető helyét, s hogy miért tartja valaki magáénak a parkolóhelyet, ha nem vásárolta meg… Szóval az álláspontok különböznek, s ebből nagyon sok nézeteltérés adódik. Vannak igen találékony családok is. A minap kicsengetésre igyekezve próbáltunk parkolóhelyet találni az iskola közelében, ahol egyébként nagy volt már a zsúfoltság. Aztán megpillantottunk egy kitűnő helyet, csak valaki álldogált ott az út szélén. Próbáltunk megállni, az illető nem lépett egyet sem arrébb, pedig látta szándékunkat. Kiszóltunk neki, erre az a válasz érkezett, hogy ő nem mozdul egy tapodtat sem, már egy órája ott áll, foglalja a parkolót, érkező hozzátartozóinak. Néhány lépéssel arrébb állt a rend őre, szemtanúja volt az eseménynek, kérdőn néztünk rá, de azzal maradtunk. Gondolom, a parkolófoglalás ebben a formában nem szabálytalan. De elképzelni sem merem, hová vezetne, ha a reggeli csúcsforgalomban egy-egy ember állna a főtéri parkolóhelyeken, hogy foglalja a helyet például az egy óra múlva érkező feleségének…