közepes eső
borús égbolt
havazás
Pap József polgármesterre emlékezünk
Az emberi élet természet adta törvényei által kényszerítve, megkésett gondolatokat fogalmazok meg, amikor Pap Józsefre, Gyergyószentmiklós nemrég elhunyt egykori polgármesterére emlékezem. Munkás, emberi életútja a megvalósított álmok példájával igazolta, hogy a tettek embere volt. A munka tisztelete jellemezte, ez volt értékrendszerének magva. „Amit én megcsinálhatok, az kötelez” – vallotta és cselekedte. Az önzetlen ember tiszta tekintetével nézett a jövőbe – kimondhatjuk: nem könnyű időkben, ’89 előtt és után –, mindég bizakodó életszemlélettel. Sikeres vállalkozóként nemcsak szemlélte a közélet kihívásait, hanem vállalta a közösség ügyeinek képviseletét, sokszor ellenséges közegben, a meg nem értés keserű terhével és akár anyagi veszteségekkel. Meggyőződéssel állítom, többet adott a városnak, mint amennyit kapott. Számára a tenni akarás volt a fontos, így ítélte meg a maga és embertársai munkáját. Pap József polgármesterként méltányolta és folytatta elődei munkáját, és amit hátrahagyott, folytatni lehetett. Egy kisváros szerény lehetőségei között a továbblépés útját kereste, sokszor nem sok segítséggel. A megomló világgazdaság, a keserű hazai politikai és gazdasági viszonyok közepette egy méltatlanul partra szorított város vezetőjeként próbált helytállni. Becsületére vált, hogy mindezt a közösségért küzdve és egyenes gerinccel tette. Az őszinte szó és a tisztességgel végzett munka volt a fegyvere. Jelen esetben is a közösség későn ébredt arra, hogy az ügyek megoldásában nem nagy ötletekre, hanem felelős cselekvésre van szükség. Pap József példát mutatott a közpénzek felelős kezelése által, kivívva a város polgárainak tiszteletét. Polgármesterségének idején elért eredmények kézzelfogható bizonyítékai ennek a felelős szolgálatnak. Mindennek elhallgatása nemcsak az értékeinkről való lemondás, hanem felelőtlenség. Amikor egy végérvényesen lezárt életutat szemlélünk, a viták elnémulnak és elcsendesülünk. Az ilyenkor megélt pillanatokban közelebb kerülünk egymáshoz. Ez azt jelzi, hogy a szeretet keresi az útját, lélektől lélekig. Éljünk ennek ajándékával. A megbékélésben és elismerésben nem a múltat szépítjük, hanem a jövőt építjük.
Dézsi Zoltán
