borús égbolt
enyhe eső
Pál István mesekötete
A Hagyományok Háza új kiadványai közül Agócs Gergely Pál István mesél című könyve hamar népszerű lett. A mellékelt hang- és képfelvételek a mesemondásban is jeleskedő idős pásztor személyét még közelebb viszik az olvasóhoz.
Az év egyik könyvsikerévé vált a Hagyományok Háza gondozásában megjelent Pál István mesél – Egy nógrádi magyar pásztorember mesekincse című kiadvány. A három éve elhunyt Pál István élete majd’ száz esztendejét Nógrádban élte le, nyitott szemmel járt a vidéken, mindenkit ismert, s mindenki ismerte. Egyedi tehetsége nyomán mind a népzenében, mind a mesemondásban tovább tudta adni ősei kultúráját. Idővel a média is felfedezte, és széles körben ismertté tette sokoldalú tudását, néhány éve a Fölszállott a páva népművészeti vetélkedőn is közönség elé lépett pásztordalaival.
A meséket szüleitől tanulta, s e nemes örökséget ezúttal „mesekönyvében” élvezhetjük.
„Valamikor ugyanúgy jártak a legények a lányokhoz, mint most, de ugyan most nem is járnak, mer’ má’ nincsenek is legények”– kezdi Pál István mondókáját elmerengve, némi nosztalgiával, egy letűnt kor utolsó tanújaként. Ezután sorjáznak az ízes történetek, számos közülük ismerős is. A históriák némelyike, mint a Fehérlófia Mátyás része a már többször feldolgozott magyar mesekincsnek, a Jancsi és Juliska alaptörténetét a Grimm-fivérek művéből, a Szurkos lány egyes mozzanatait pedig a Charles Perrault-féle Hamupipőke-változatból is ismerhetjük. Gazdag képzeletvilága nyomán új meseváltozatok születtek. E változatos szellemi tár forgószínpadán királyok, királylányok, ördögök, megcsókolt békák, mondai alakok kavarognak. Természetesen a juhászos történetek is gyakran felbukkannak, hisz Pál István életében az állatok fontosak voltak. A tót szomszédság a történetekben is nyomot hagyott. Máshol a fabula erotikus színezetet ölt, a megesett királyleány vagy a Jano meg Mara szókimondó meseszövését semmiképpen sem ajánlott idő előtt megosztani gyermekeinkkel!
Agócs Gergely a néprajzos alaposságával, nagy szeretettel, írja le azt a közeget, amelyben az adatközlő élt, s szőtte álomvilágát. Pásztorként „kiváló dudásként, furulyásként és nótás kedvű, mulatós emberként” ismerték. A misztikum sem állt távol tőle, értett a mágiához s a szerelmi varázsláshoz, valamint a rontáselhárításhoz.
A kötet igazi erénye, hogy Pál István hangját és mozgóképeit is megosztja az olvasóval. A videofelvételről egy magával s az élettel megbékélt bölcs öregember tekint ránk a kemence mellől. Megrágja a mondatokat, gazdag szókincsével teszi képszerűvé gondolatait, s sugárzik belőle a derű. Tudjuk pedig, hogy nem volt könnyű élete, hat gyermekét temette el, s talán a folkloristák megkeresései szépítették meg öreg napjait,… meséi pedig minket tettek gazdagabbá.
Csermák Zoltán
.jpg)
