borús égbolt
Otthon, az édes…
Valamiben elsők lettünk az Unióban, mégpedig olyan dologban, ami nem negatív; ugyanis kiderült, hogy Romániában laknak a legtöbben saját lakásban, mégpedig a lakosság 96 százaléka, ami jelentősen túlmutat a 70 százalékos uniós átlagon. Feltételezem, hogy ebben nagy szerepe van a kommunizmus idején épített, majd potom pénzért továbbadott tömbházrengetegnek is. S talán az egyik jellemvonásunkra is rámutat, amit nevezhetünk ragaszkodásnak, a rugalmasság hiányának, de akár röghöz kötöttségnek is. S mivel ezt a példát láttuk szüleinktől, hogy a családalapítással összefügg a házasodás is a szó szoros értelmében, nekünk is az lesz az első nagy álmunk, a saját otthon.
Bár a gazdasági szakemberek szerint az ingatlanvásárlás mindig jó befektetés, a lakások árát és a béreket összehasonlítva be kell látnunk, hogy a szép álom aligha fog megvalósulni, ha az első fizetésünktől kezdődően elkezdjük a malacperselybe dobálni a megtakarított pénzt. Cserében ott vannak a hitellehetőségek és az első lakás program, amellyel fiatal párok sokasága kötelezi el magát húsz-harminc évre.
Mert a saját az mégiscsak más – gondolom, miközben végignézek épp aktuális albérletemen, és számba veszem, hogy mi mindent javíttatnék meg, cserélnék ki, ha saját, ha állandó lenne, hiszen én a csekély négy százalékba tartozom. De mielőtt belekeserednék, a következő gondolat máris a szabadság, hogy ha a szükség hozza, bármikor egy-két hónap alatt helyet változtathatok, biztos otthonnak pedig még mindig ott van a másik „haza”, amelynek lépcsőin számtalanszor loholtam gyermekkoromban, s amelyik mindig eszembe jut ilyen hóesésben, amikor magával ragad a karácsonyi hangulat. Talán a globalizációval nálunk is divattá válik a bérlés, és egyre többen rájönnek, hogy nem a tulajdonosi laptól lesz édes az otthon, hanem azoktól, akik benne élnek.
Háromszéki Eszter
.jpg)
web.jpg)