Fűben, fában orvosság – tartja a közmondás, és legalább néhány gyógynövényt szinte mindenki ismer térségünkben. Az avatatlanok számára azonban zavarba ejtő is lehet a természet változatossága és a gyógynövények felhasználásával kapcsolatos információk tömkelege. Dr. Varga Erzsébet gyógyszerész, a Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem, Gyógyszerészeti Kar, Farmakognózia és Fitoterápia Tanszék oktatója válaszolt ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. 

– Ebben az időszakban milyen gyógynövények találhatók, gyűjthetők térségünkben? 

– Bár már itt az ősz és közeledik a növények/gyógynövények vegetációs idejének vége, még találunk gyógynövényeket. Kertjeink ékessége az Althaea rosea L. var. atropurpurea seu var. nigra (mályvarózsa), amelynek virágait alkalmazhatjuk. A gyógyászatban az emésztőszervek és légutak hurutos megbetegedéseiben vagy akár élelmiszerek festésére is használják. Következzen néhány, a spontán flórából gyűjthető növény. Gyógyá-
szati jelentőségű az útifű levele az útifűtől (Plantago lanceolata L., P. media L., P. major L.). A nép­gyógyászatban a friss és tiszta leveleket vágott sebekre, gennyes sebekre és nehezen gyógyuló fekélyekre teszik, mivel az aukubin és a polifenolok kísérletileg igazolt antibiotikus hatással rendelkeznek. A friss levelek présnedve, az ebből előállított kenőcsök előmozdítják nehezen gyógyuló sebek hegesedését, használhatók aranyeres bántalmakban is. Belsőleg az útilapú teáját a légutak gyulladásaiban használják, főleg a gyermekgyógyá-
szatban. Légcső- és hörghurutban a folyamat kezdetén használják. A vörösáfonya-cserjéről a leveleket még gyűjthetik (Vaccinium vitis idaea L.) szeptemberben, esetleg októberben. Gyorsan szárítják, minél vékonyabb rétegben szétterítve, biztosítva a megfelelő légáramlatot. Levelének vizes főzete a húgyutakat fertőtleníti, legértékesebb ilyen jellegű hazai növényi részünk. Ajánlható vesemedence-gyulladásban, a húgyhólyag gyulladásaiban. Antibiotikus hatása semleges, de főleg lúgos kémhatású vizeletben a legkifejezettebb. Ezért a kezelés első három napjában a beteg főleg növényi táplálékot fogyasszon. Nem rendelkezik vizelethajtó hatással, ami előnyös, mert ezáltal a hatóanyagok kellő töménységet érhetnek el a vizeletben. A fekete áfonya (Vaccinium myrtillus L.) termése és levele még mindig gyűjthető. Eredetileg a terméseket összehúzó antibiotikus tulajdonságaik alapján hasmenéses állapotok kezelésében használták. Jelenkori felhasználásuk már sokrétűbb, fokozzák a szem alkalmazkodóképességét, szembevérzések utáni állapotok, az érhártya és az ideghártya gyulladásaiban is alkalmazzák. A leveléből készült teák a 2-es típusú cukorbetegség segítő kezelésében használhatók. A gyakran előforduló mogyorócserje (Corylus avellana L.) levelei is gyűjtendők. Elsősorban hasmenések kezelésében, külsőleg visszércsomók, lábödémák, bőrgyulladások esetén, kisebb vérzések, fekélyek kezelésénél, ekcémáknál használhatók. A diófa levelét a gyakran kultivált diófáról (Juglans regia L.) gyűjtik. Gyógyászati felhasználásuk vizes kivonatból összehúzó, antifungális, antibakteriális. Külsőleg különböző bőrbetegségekben fürdőkként, öblögetőkként, borogatókként, gennyes bőrgyulladások, kelések, fekélyek, kiütések, ekcéma, aranyér kezelésére alkalmazzák. Belsőleg hasmenés megszüntetésére is használható. Teája a sötét haj ápolására is alkalmas. A katángkóró (Cichorium intybus L.) föld feletti része még sok helyen virágzó szárként ékeskedik. A föld feletti részek annál értékesebbek, minél több levelet tartalmaznak. Teája fokozza az epekiválasztást. Különböző máj- és epehólyag-bántalmakban hosszú időn keresztül használható, mellékhatások nélkül. A gyermekláncfű értékes gyógynövényünk tavasztól őszig (Taraxacum officinale Weber). Gyökerét októberben, novemberben gyűjtik, szárítás előtt hosszában kettéhasítják. A kiszedett gyökerekről a földet jól le kell rázni és folyóvízzel gyorsan mosható. Vizelethajtó hatása kísérletileg igazolt, fokozza a nátriumürítést. Kisebb vesekövek elhajtására is használják. A galagonya (istenkenyér) (Crataegus monogyna Jasq. és a C. laevigata Poir. DC.) tavasztől őszig szolgáltatja az értékes növényi részeket. A terméseket a teljes érés előtt gyűjtik, amikor már pirosak, de még nem lágyultak meg. 60-70 Celsius-fokon szárítják. Szárítás után is meg kell őrizzék piros színüket. A növényi részeknek nyugtató hatásuk van, javítják a szív koszorúereinek átáramlását, a szívizom anyagcseréjét, csökkentik a vérnyomást. Hatásuk enyhe, ezért hosszantartó kezelésre alkalmasak. Gyógytea készítésére a növényi részeket főzzük vízzel. Teljesen ártalmatlan, ezért a kezelés hónapokig folytatható, megszakítás nélkül. A csipkebogyót (vadrózsa) (Rosa canina L.) akkor gyűjtsük, amikor már élénkpiros színű, de még rugalmas, nem lágyult meg, az első fagyok előtt. Legértékesebb hatóanyaga a C-vitamin, egyike az ebben leggazdagabb és leghozzáférhetőbb drogjainknak. A C-vitamin-tartalom megőrzése végett gyorsan kell szárítani, javasolt kettéhasítani vagy felaprítani és erős légáramban szárítani. A C-vitamin mellett található hatóanyagok kedvezően hatnak a hajszálerekre. Jelentős mennyiségű magnéziumsót is tartalmaz. Gyenge hashajtóként és vizelethajtóként is ismert. A madárberkenye (Sorbus aucuparia L.) termése is alkalmas őszi gyűjtésre. A terméseket éretten, pirosan, fürtről leszedve napon szárítják. Magas a C-vitamin-tartalma. A bogyók főzetét vesekőképződés ellen és húgyúti megbetegedésekben fogyasztják. Enyhe hashajtó hatása is ismert. A csalánról a leveleket (Urtica dioica L.) gyűjtik egész évben. A népgyógyászatban már igen régóta használják helyi izgató hatása révén reuma, neuralgiák és köszvény kezelésére. Levelét ún. vér- és vesetisztító teakeverékbe teszik, vérzések, aranyér ellen is alkalmazzák. A friss növényből hajvizet készíthetnek.

– Mire érdemes odafigyelni a gyűjtés során? 

– A növényeket száraz időben gyűjtsük, zsákba vagy tarisznyába, jól szellőző helyre tegyük, megvédve a befülledéstől, megbarnulástól. Az őszi begyűjtésnél a déli órák a legalkalmasabbak, amikor a levegő páratartalma alacsony.

– Hogyan tartósítsuk, mire kell odafigyelni a szárítás során? Érdemes-e például lemosni előbb a leszedett növényeket?

– A gyógynövényeket nem mossuk, ezért tiszta helyről kell gyűjteni, ipari településektől, utaktól távol. A begyűjtött gyógynövényeket a lehető leggyorsabban meg kell szárítani. A frissen szedett leveleket, virágokat és föld feletti részeket óvni kell a befülledéstől, mind a szedés, mind a szállítás ideje alatt. A növényi részekben a hatóanyagok mellett jelen vannak az enzimek is, amelyek a begyűjtött növényekben tovább működnek, sőt tevékenységük fokozódik. A szárításnak éppen az a célja, hogy e tevékenységet megállítsa anélkül, hogy a növényben levő hatóanyag károsodna. A gyógynövények növényi részeit addig szárítjuk, amíg a víztartalom 12-14 százalék közé kerül, törékennyé válik a növényi rész. A szárítás a háztartásban természetes szárítást jelent, árnyékban, jó hőcseréjű helyiségben. Azonban a gyökerek, kérgek száríthatók napon is. A növények szárítására használjunk fehér csomagolópapírt, amelyet lehetőleg nem használunk más növények szárítására.

– Hogyan kell tárolni a gyógynövényeket annak érdekében, hogy minél tovább megőrizzék jótékony hatásukat?

– Száraz, hűvös helyen tárolunk, fénytől védve. Tárolásra alkalmas a papírzacskó, amelyben szellőzik a növényi rész, de nem fülled be. Az értékes hatóanyagok koncentrációjának a megtartása érdekében kerülni kell a műanyag zacskós tárolást.

– És végül a felhasználásról. Van-e általános szabály a gyógytea készítésére? Hogyan forrázzuk, mennyi ideig áztassuk a növényeket?

– A könnyű növényi részekből (levelek, föld feletti részek) forrázatot készítünk (5-10 perc), a nehezebb részeket (gyökér, kéreg) főzzük (3-5 perc). Amikor a hatóanyagok érzékenyek a hőre, mint pl. a C-vitamin a csipkebogyóban, akkor szobahőmérsékletű vízben áztatjuk, estétől reggelig.