Orth István grafikusművész alkotásaiból nyílik ma este 6 órakor kiállítás Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa Gál Sándor utcai székházában, a Lázár Ház dísztermében. A Negyszebenben élő művész életét és munkásságát Nagy Miklós Kund művészeti író méltatja. A kiállított anyag egy része Erdélyt, a tündérkertet mutatja be. Nagy Miklós Kund ezek kapcsán fogalmazta meg alábbi gondolatait. A miénk is természetesen, mindenik helyszínéhez, minden kis darabjához kapcsolódhat valamilyen személyes élményünk, emlékünk, olyan, amit csak mi őrizhetünk valahol legbelül. Szívesen megosztjuk ezt másokkal is, bízva abban, hogy valamit tovább is adhatunk belőle, noha persze tudjuk, ilyesmire csak az igaz művész képes. Az olyan alkotó, mint Orth István, aki úgy ragadja meg az erdélyi látvány lényegét, sajátos karakterét, hogy közben önmagát is beleviszi mindabba, amit elénk vetít. „Erdély – absztrakció, úgy él, ahogy szólunk róla – olvashatjuk Józsa István kiváló esszéjében, amely a művésznek szentelt 2007-es Mentor-monográfia bevezetőjeként kísérli meg összefoglalni mindazt, ami a szebeni festő-grafikust jellemzi. – Orth István pasztelljein a patinás Erdélyt látjuk, minden szólások alapját. Az emlékhelyek, várak képeire a minimalizálás jellemző, a grafikus mintegy megkeresi azt a néhány vonalat, amelynek rendjében az egykori csillogást, a pezsgő élet atmoszféráját is felidézi, a mai szemlélő perspektíváját is meghatározza. És a vonalak puhasága kitűnően illik az emlékezéshez. A pasztellek boltívei nemcsak szerkezeti elemek, hanem jelképek is, a balladás Erdély megtartó erejét jelzik.” Erődtemplomok, várkastélyok, ősi iskolák, műemlék épületek, erdélyi magyar művelődéstörténeti emlékek tárulnak elénk, egyszerűen, tömörítve, legjellegzetesebb vonásaikra összpontosítva, úgy, ahogy általában a memória is visszatükrözi bennünk a látottakat, kiegészülve valami olyasmivel, ami a hely szellemét, a festő érzelmeit, hangulatát is sugallja a nézőnek.