Május vége óta a feje tetejére állt az Amerikai Egyesült Államok, tüntetések, zavargások uralják az országot, amelynek hatásai már Nyugat-Európában is érződnek. Az afroamerikai népesség mai helyzetéről, az amerikai társadalom, szobordöntögetésbe forduló frusztrációról beszélgettünk Jeszenszky Géza történésszel, diplomatával, az Antall-kormány egykori külügyminiszterével, aki 1998–2002 között Magyarország washingtoni nagykövete volt.

– Lassan egy hónapja, május 27-én tüntetések sora árasztotta el az Egyesült Államokat, s ezek rendre zavargásokba torkollottak. A kiváltó ok: két nappal korábban rendőri túlkapás miatt elhunyt George Floyd. Az eljáró rendőr fehér volt, az áldozat afroamerikai. Ez a kiváltó ok bizonyára csak ürügy, a puskaporos hordót felrobbantó szikra volt, a valódi okok sokkal mélyebben lehetnek. Ön szerint mi az előzménye ennek az eseménysornak?

– A közvetlen előzmény az amerikai társadalomnak az elmúlt néhány évben elmélyült, többféle megosztottsága: republikánus és demokrata pártiak, fehérek és színesbőrűek (az afroamerikaiak mellett a spanyol ajkú – részben indián eredetű, főként Mexikóból és Közép-Amerikából, nagy arányban törvénytelenül érkezett – „latino”-k, de általában nem számítanak ide a kínai és más ázsiai származásúak), gazdagok és szegények. A szokásosnál hevesebb volt az utolsó elnökválasztás során Hillary Clinton és Donald Trump vitája, és a kevesebb szavazattal megválasztott elnök magatartása azóta csak erősíti táboruk ellentétét. Trump retorikáját nem nehéz rasszistának minősíteni, ő elég nyíltan a ma még többséget alkotó fehérek szavazataival reméli újraválasztását.

– Történetiségében hogyan alakult az afroamerikai népesség helyzete?

– A Válasz Online-on Sztan­kóczy András a minap egy remek írásban mutatott rá, hogy „a rabszolgaságot nem a Nyugat találta ki, de a Nyugat szüntette meg”. Kétségtelen, hogy az afrikai törzsi háborúk révén „beszerzett” szerencsétlen foglyokat (akiket egyébként megöltek vagy megettek volna) embertelen körülmények között szállították Amerikába, majd azokat, akik azt túlélték, illetve utódaikat általában igen rossz körülmények között dolgoztatták, adták-vették, verték, erőszakolták. Több mint 150 éve azonban a polgárháborúban győztes Észak megszüntette „a Dél különleges intézményét”. A faji megkülönböztetést viszont csak az 1960-as évek polgárjogi mozgalma számolta fel, azóta radikálisan megjavultak az egykori rabszolgák leszármazottjainak az esélyei a tanulásra, az érvényesülésre, a jólétre. Láttuk, hogy Obama személyében már elnököt is adtak. Persze sokan élnek mélyszegénységben, munka nélkül, rossz életkörülmények között, kábítószereket fogyasztva, a bűnözők nagy százalékát is ez az „underclass” alkotja. De szorgalommal és akarattal ma minden amerikai színesbőrű érvényesülhet, és a közép-, sőt a felsőosztály tagjává válhat. Luther King, az erőszakmentes antirasszista baptista lelkipásztor ma Amerika nagyjai közé tartozik, és a keresztény egyházak a törvénytisztelet és a felemelkedés iskolái is.

– Honnan az a rengeteg gyűlölet – vagy finomabban fogalmazva: indulat –, ami gyújtogatáshoz, fosztogatáshoz, végül köztéri alkotások, szobrok döntögetéséhez vezetett?

– A randalírozók többsége a nincstelenek közül került ki, akik slumokban, azaz nyomornegyedekben, az erőszak kultuszában, gyakran egymást is bántva, gyilkolva nőttek fel. A szellemi muníciót azonban az ellenkultúra apostolai, a szülőkkel szemben lázadó fehér fiatalok, gyakran az egyetemek radikális diákjai, sőt tanárai kínálják. Alaptalanul bűntudatot gerjesztenek a múlt valódi és képzelt bűnei okán, mintha a ma élőket bármi felelősség terhelné a rabszolgaság, a kizsákmányolás vagy a vitatható háború miatt. Egy részük a szocializmust hirdető korábbi demokrata elnökjelölt, Bernie Sanders hívei közül kerül ki.

– Az Egyesült Államokat, általában az Újvilágot a népek nagy olvasztótégelyének tekintették, olyan helynek, ahol nem számít, ki honnan érkezett, milyen kulturális-szellemi örökséget kapott hozományba, a választott haza szellemisége, az amerikai álom megvalósításába vetett hit volt a közös. Aztán kiderült, hogy „elromlott” az olvasztótégely?

– Az olvasztótégely jobban működik, mint valaha, az elmúlt ötven évben sok millió vietnámi, koreai, kínai, és persze kubai és más latin-amerikai integrálódott, lett sikeres amerikai. A tájékoztatás, az információk, az angol mellett spanyolul, sőt az északnyugati államokban gyakran kínaiul, japánul vagy oroszul olvashatók, hangzanak el. Ráadásul ezek a nem WASP („white, Anglo-Saxon, Protestant”) közösségek szabadon őrzik anyanyelvüket, saját kultúrájukat, vallásukat, sok esetben etnikai gettókat alkotva, miközben őszinte lelkesedéssel éneklik az amerikai himnuszt, vesznek részt a politikai életben. A Kongresszusba egyre több nem fehér hátterű, akár muzulmán képviselőt, szenátort választanak be. Persze ez nem tetszik a valójában kis számú, igazi előítéletes rasszistának. 

– Kelet-Európában tudjuk, hogy éppen az örökkévalóságnak szánt köztéri művészeti alkotások, a szobrok sínylenek meg minden impériumváltást vagy ideológiai váltást – lásd a bedeszkázott, ledöntött szobrokat. Egyszer egy szobrászművész monográfiájának bemutatóján azt mondtam, hogy a szobrászok bátor emberek… Most azt látjuk, hogy Amerikában is szobrokat döntögetnek. Miért teszik?

– Ez egy rossz, elfogadhatatlan divat. Alapja a történelem nem ismerete, meg nem értése, a ma uralkodó mentalitás alapján utasítják el a más korokban más elvek és értékek alapján cselekvő személyeket. Benne van „a lealacsonyítás vágya”, ha a nagyokat vélt vagy valódi gyarlóságaik alapján megtagadják, saját hibáikra, bűneikre könnyebb felmentést adni. „Jó balhé” is egy szobor meggyalázása, ledöntése. Ennek semmi köze a valódi zsarnokokkal szemben érzett indokolt népharaghoz, a Sztálin-szobrok, Ceaușescu-képmások megsemmisítéséhez.

– A szobordöntögetés, a zavargások átgyűrűztek Nyugat-Európába is. Mi ennek a magyarázata? Hiszen látszólag nem ugyanolyan helyzetben van a két kontinens, azok országai...

– A rossz divatok is könnyen terjednek a mai információs viszonyok közepette. Nyugat-Európában ma sok millió afrikai vagy ázsiai friss bevándorló él, egy részük nélkülözhetetlen munkákat végez, mások viszont a jóléti társadalmakon élősködnek, és utálják a befogadó országukat. A „bennszülött” európaiak gyakran félnek tőlük és kedvezményekkel remélik őket megbékíteni, integrálni. Ez sikertelen, gyakran csak növeli az agresszivitásukat. A másik okot abban látom, hogy az oktatásnak Nyugat-Európában is mostohagyermeke a történelem, így egyre csökken a múlt ismerete és megértése. Pár évszázaddal ezelőtt istenfélő uralkodók és egyházi vezetők parancsára folytak háborúk, kínoztak és öltek meg eretneknek nyilvánított embereket, a földesurak és az ispánok deresre húzták, botoztatták a vétkesnek gondoltakat, a korai kapitalisták éhbérért dolgoztatták a gyárakban és a bányákban a munkásokat. És ugyanezek az emberek katedrálisokat építettek, támogatták a művészetet, védték hősiesen a hazájukat, adakoztak bőkezűen. Szobraikat gyakran közadakozásból állították fel. Nincs alapja, és sokan határozottan elítéljük az oktalan és igaztalan barbarizmust, kövessék azt el vallási fanatikusok, félrevezetett tömegek vagy politikai demagógok. 

– Mi lehet a történtek tanulsága számunkra, a kelet-közép-európai térségben lakók számára?

– Őrizzük meg józan ítélőképességünket, ne kövessük a hamis prófétákat, ismerjük saját történelmünket, de másokét is, és ne feledjük, hogy minden éremnek két oldala van.

Sarány István