borús égbolt
Őszi gondolatok
Itt van az ősz – mondom én, s folytatja a költő. Itt megállok, aki akarja, folytathatja gondolatban. A hangulathoz e pár sor felidézése itt, e helyen most elég volt.
A város új lendületet kapott: az iskolákban szól a csengő, hátizsákos kishobbitok igyekeznek az osztálytermekbe, némelyiket nem látni rendesen, olyan nagy az az iskolatáska. Kedves gyermekek – szólítja meg őket a tanító néni, és ők még valóban kedves gyermekek. Vannak köztük, akik kicsit morcosak ugyan, mert még idegen számukra az iskola rendje, mások izgatottan és várakozásokkal tele indulnak mindennap oskolába: örömmel fedezik fel az új társakat, tudományokat. S hogy kinek hogyan alakul a viszonya az iskolájához, tanítójához, tanáraihoz, az bizony részben a pedagógus felelőssége.
És a rendszeré. A fránya romániai oktatási rendszeré, amely évek óta nem találja magát, nem tud végre megnyugodni, kiegyensúlyozott és hatékony formát ölteni. A kicsik még mindig és továbbra is túl sok időt, energiát veszítenek a tanulással, viszonylag kevés eredménnyel. Az évek múlásával pedig a vidám, eleven és kíváncsi gyerekek kreativitásukat vesztik, fényük megfakul. Ismerőseim között már vannak, akik magánúton, de mindenképpen a rendszeren kívül taníttatják gyermeküket, s bár a térség gazdasági helyzete, a lakosság átlagjövedelme nem indokolja, hogy magániskolák épüljenek, egyre többször merül fel bennem, hogy talán ez lehetne a megoldás. Mert hát tegyük hozzá, az ingyenes állami oktatás is már régen, a tanév elején és közben befizetett szülői hozzájárulással – feladatlapok, osztálytermi bútorok, számítógépes rendszer stb. vásárlásával – működik...
Pál Bíborka
.jpg)
