Czuczor Gergely, a költő 170 éve szabadult a kufsteini várbörtönből, emlékezzünk Rá, olvassuk újra Riadó című versét, s emlékeztessük kortársainkat is, diákjainkat is. Málnási Ferenc versajánlója. Czuczor Gergely (1800. december 17 – 1866. szeptember 9) magyar bencés szerzetes, költő, nyelvész, a romantikus nemzedék egyik leghaladóbb alakja volt, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején írta Riadó című versét – Kossuth Pesti Hírlapja közölte. Petőfi költeményei, a Nemzeti dala mellett, ez a vers 1848 egyik leghatásosabb alkotása, melyben a költő nemzete szenvedéseiért megtorlást követelt a Habsburg uralkodóra, fegyveres ellenállásra szólított fel minden hazafit. Egy szerzetes pap tollából éles bírálat hangzott el az idegen zsarnok ellen. Versét röplapokon terjesztették, megzenésítették, refrénjét tömegesen szavalták… 1848 végére a császár katonái elfoglalták Pest-Budát, Czuczor Gergely is elfogták, és csak egy hajszálon múlt az élete, Windischgrätz halálbüntetést javasolt a Haditörvényszéken, de gróf Teleki László – a Magyar Tudós Társaság elnöke – közbenjárására hatévi, nehéz vasban (kezén, lábán bilincsekkel) letöltendő várfogságra enyhítették. 1849 májusában, Buda felszabadulásakor szerencsére ő is kiszabadult, a nyarat Tihanyban, a bencések apátságában töltötte. Világos után feladta magát, jelentkezett a budai Haditanácsnál, házi őrizetbe vették, dolgozhatott a szótárán, de Haynau parancsára Kufstein várába szállították, ahol 1850 áprilisában kezdte meg büntetése letöltését (A hírhedt kufsteini börtönben a monarchia politikai elítéltjeit őrizték, sok, szabadságáért küzdő ember töltötte itt szomorú napjait – pl. Kazinczy Ferenc és Wesselényi Miklós.) Szerencséjére megengedték neki, hogy szótárán dolgozhatott, s a nehéz napokon imádsággal igyekezett magányát enyhíteni. Az Akadémia kérelmére 844 napos fogság után, 1851 májusában szabadult. Ezután visszavonult a közélettől, pesti házában csak szótárának elkészítését még halála előtt sikerült befejeznie. 1866-ban a kolerajárvány áldozata lett. Temetésén szerzetestársai és akadémikus barátai, köztük Arany János vettek részt.    

Czuczor Gergely

Riadó

Sikolt a harci síp, riadj, magyar riadj!

Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj!

Villáma fesse a szabadság hajnalát,

S fürössze vérbe a zsarnok faj bíborát.

Ref.:

Él még a magyarok istene!

Jaj annak, ki feltámad ellene.

Az Isten is segít, ki bír velünk?

Szabad népek valának, s azok legyünk.

Nem kell zsarnok nekünk, csatára magyarok!

Fejére vész-halál, ki reánk agyarog.

Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk,

Mi fekete sárga lelkébe tört verünk.

Talpunk alatt a föld, s fejünk felett az ég,

Tanú legyen, hogy áll Árpád hős népe még.

S mely e szent földre hull, minden csepp honfivér,

Kiáltson égbe a bitorra bosszúért.

Ref.

Tiporva szent jogunk, szent harccal óvjuk azt,

Pusztítsa fegyverünk a fekete sárga gazt.

S zsarnok torán népek vigadjanak,

A nép csak úgy szabad, ha ők elbuktanak.

Ref.

Elé! elé! jertek haramia hadak,

Kiket nemzetbakók gyanánt uszítanak.

Temetkezéstekül, ti bősz szelindekek,

Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.

Ref.

Szívünk elszánt keserv, markunk vasat szorít;

Csatára milliók imája bátorít.

Oh drága véreim, vagy élet, vagy halál!

De szolganépre itt a zsarnok nem talál.

Ref.

Vitézek, őrhadak, fogjunk búcsú-kezet;

Iszonytató legyen s döntő ez ütközet.

Ős áldomás gyanánt eresszünk drágavért,

Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.

Ref.