Csütörtökön és pénteken történelmi előadásokkal és vidékfejlesztési konferenciával, szombaton tánccal, énekszóval és „terménydíszbe” öltöztetett szekerekkel, vasárnap pedig főzőversenyekkel és az elmaradhatatlan hagymavásárral várta és hívogatta vendégeit Madéfalván az idén nyolcadik kiadásához érkezett hagymafesztivál. A tegnapi zárónapon a hagymafonatos standok között néztünk szét. [caption id="attachment_36087" align="aligncenter" width="4752"] Tíz perc egy koszorú elkészítése, akárcsak a hajfonat. A szorgos munkát ünnepelték Fotó: Domján Levente[/caption] Sárga vagy lila? Édes vagy csípős? Fonott, kimérős vagy zsákos? Akinek hagymára vagy termesztési tanácsra volt szüksége, az tegnap Madéfalván, a nyolcadik nemzetközi hagymafesztivál zárónapján szervezett vásáron biztosan beszerezhette. László Mária évtizedek óta hagymatermesztéssel foglalkozik. Sőt, mint mondja, a zöldséggel járó tennivalókba, ügyes-bajos dolgokba még a szüleinek segítő gyermekként csöppent bele. – Édesanyám mellett tanultam meg, aztán azóta hagymatermesztéssel foglalkozom. Saját termesztésű magból dolgozunk, abból palántolunk, aztán ültetjük, kapáljuk, ősszel kiszedjük. Munkás dolog, de szeretünk vele foglalkozni. Nem nagy mértékben, csak házi szükségletre. Ha egy kicsi maradt, eladásra jutott, valahogy az is elkelt – fűzi hozzá. Az idei termésről megelégedéssel beszél: a kevéske területen termesztett hagymája annak ellenére is szép lett, hogy az időjárás szeszélyéből a madéfalvi gazdák előbb a túl sok eső, majd pedig a szárazság formájában kaptak kóstolót. Mária néni állítja, a madéfalvi nép szorgos és dologszerető, s hogy ez mennyire igaz, arról a hétvégén a helyi zöldségekkel, mézekkel és kézműves-termékekkel megrakott standok előtt is megbizonyosodhattak a látogatók. A tetszetős, a konyhák, kamarák díszeként sem utolsó hagymafonatokat pedig a madéfalvi hagymafesztiválon is megcsodálhatták, és persze meg is vásárolhatták az érdeklődők. Kérdésemre, hogy egy-egy méteres hagymafonat mennyi idő alatt készül, László Mária csak legyint: azt mondja, ha a munkához a hagyma és a nád egyaránt elő van készítve, akkor egy-egy fonat elkészültéhez tíz percnél nem kell több idő. – Úgy készül, akárcsak a hajfonat. Nekünk már rááll a kezünk, megszoktuk – tette hozzá kacagva. Gyönyörű, méretes lila (piros) hagymákból készített fonatok díszítették a Mária néniétől pár lépésre levő Olti Borbála hagymás standját is. Mint megtudom, Borbála néni szintén nem tegnap ismerkedett meg a hagymával: a zöldséggel kapcsolatos termesztői tudását, tapasztalatát immár harmincöt esztendeje gyűjti. Állítja, nincs különösebb titka, az idei hagymatermése is azért olyan szép, mert termesztéséhez csak és kizárólag természetes, biomódszereket és alapanyagokat használ: a növénykultúra számára szánt területet például a réti, tőzeges parcellájukon belül is évente cserélik, emellett pedig a trágyázás terén sem használnak semmit, ami mű. Borbála néni még emlékszik azokra a korokra, amikor a madéfalviak a hagymán mint legfőbb csereárun keresztül szerezték be más vidékekről a gabonát, leginkább a kukoricát. Sőt, jegyzi meg, ez a hagymára alapozott, régi időkre visszatekintő cserekereskedelmi gyakorlat Madéfalván még az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején is működött. De Borbála néni egyike volt azoknak a madéfalvi hagymatermesztőknek is, akik a portékájukkal évtizedeken keresztül a balánbányai piacra jártak. Madéfalván talán a legnagyobb hagymatermelőnek Szabó Julianna számít: a hagymának szánt 5 áras parcelláján Juci néninek idén 600 kiló, tavaly pedig 800 kilogramm hagymája termett. A dughagymából nevelt palánthagymát a szép termés érdekében minél korábban, már március végén, április elején elültetik. – A hagymának az a titka, hogy korán kell ültetni. De ne sűrűn, legalább tízcentis távolságokra egymástól, hogy tudjanak jól megnőni. Aztán pedig sokszor – akár ötször-hatszor is – meg kell kapálni – sorolta a tennivalókat lapunknak Szabó Julianna. A termelő nemcsak a madéfalvi hagyma jelenével, hanem jövőjével kapcsolatban is optimista. Úgy látja, a község fiataljai, elöljárói méltóképpen éltetik és viszik tovább a település – nemcsak hagymatermesztéshez kötődő – hagyományait. – Nehézség van mindenhol, de dolgozni kell, és egymást, s a földet is szeretni – summázta Juci néni, akinek a felvetésére, ösztönzésére szervezték meg a helyi önkormányzat vezetői nyolc esztendővel ezelőtt a település első, azóta is évről évre gazdagabbá váló hagymafesztiválját. – Ha a Jóisten éltet és megsegít, jövőre is megcsináljuk – szögezte le Juci néni. Domján Levente