Tisztelt Elnök Úr! 2014 novemberében a székely emberek tömegesen szavaztak Önre, ennek is köszönheti, hogy megnyerte a választásokat. Tették ezt abból a meggondolásból, hogy Ön erdélyi szász lévén egyaránt ismeri a Romániában élő nemzeti közösségek gondjait és Erdély toleráns politikai hagyományait. Bíztak abban, hogy az Ön elnöksége alatt változni fog a román hatóságok viszonyulása Székelyföldhöz, annak sajátos gondjaihoz és a székely emberekhez. Több mint két és fél év eltelte után, meg kell állapítanunk, hogy ezekből a várakozásokból semmi nem vált valóra! A hatóságok hozzáállása ugyan változott, de nem javult, inkább romlott, a prefektusok és egyéb állami tisztségviselők háborút folytatnak anyanyelvünkkel és jelképeinkkel, elvitatják azt a jogunkat is, hogy véleményt nyilvánítsunk olyan sarkalatos kérdésekről, amelyek minket is közvetlenül érintenek, mint például az ország közigazgatási átszervezése. Ráadásul az igazságszolgáltatás intézményei is csorbítják jogainkat, számos olyan ítéletet hoznak meg, amelyek nyilvánvaló módon ellenkeznek az érvényben levő törvényekkel. Eközben Ön hallgat, elzárkózik a párbeszédtől, semmitmondó válaszokat küld, vagy egyszerűen válasz nélkül hagyja a Székely Nemzeti Tanács petícióit. Elzárkózik attól, hogy alkotmányos hatáskörének és feladatának megfelelően beavatkozzon, amikor az állam intézményei és hatóságai egyéni vagy közösségi jogokat sértenek meg. Válaszra sem méltatja beadványainkat, miközben erre törvény szabta kötelezettsége van. Európai politikushoz méltatlan módon szót emel az ellen, hogy legalább társadalmi párbeszéd tárgya legyen Székelyföld autonómiája, egy olyan közjogi intézmény, amely számos európai országban működött és működik, számbeli kisebbség és többség legnagyobb megelégedésére. A legközelebbi példa erre Erdély története, amely ennek 800 éves hagyományát ismerte, s egyik haszonélvezője pontosan az erdélyi szász közösség volt. Tisztelt Elnök úr! Ön holnap (ma – szerk. megj.) Székelyföldre látogat, azért hogy „megismerje a helyi problémákat, a régió valóságát és fejlődési lehetőségeit”. Amennyiben ez a szándék őszinte, elkerülhetetlenül szembesülni fog számtalan hatósági jogsértéssel, illetve a székely nép autonómiaigényével, hisz meglátásunk szerint a régió autonómiája a jövendőbeli fejlődés legfontosabb záloga. Ezek mind olyan dolgok, amelyekre korábban is felhívtuk már az Ön figyelmét, eddig eredmény nélkül. Annak reményében, hogy ezen a hozzáállásán változtatni szándékszik, a következő kéréseket fogalmazzuk meg: 1. Élve elnöki hatáskörével, szólítsa fel az állami hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben Romániának törvényekben is rögzített nemzetközi kötelezettségvállalásait, és szüntessék be a nyelvünk és jelképeink ellen folytatott háborút. Ez a hadviselés sértő közösségünk számára, viszont alkalmas arra, hogy Románia nemzetközi megítélését beárnyékolja, és méltatlan az Európa Tanács egyik tagállamához. 2. Vállaljon garanciát arra, hogy a már említett nemzetközi kötelezettségvállalásoknak megfelelően az érintett intézmények, köztük a székelyföldi önkormányzatok számára az állam biztosítja a kétnyelvű ügyintézéshez szükséges anyagi forrásokat. Ennek megfelelően ne hirdessen ki olyan költségvetési törvényt, ami ennek a feltételnek nem felel meg. 3. Kezdjen párbeszédet Székelyföld képviselőivel a régió jövőjéről és vállaljon aktív szerepet abban, hogy Románia fogadja el a székelyek által igényelt, Európa számos országában sikeresen működő autonómiát. Vállaljon garanciát arra, hogy amennyiben megvalósul az ország közigazgatási átszervezése, az a Stanomir-jelentésben is ismertetett elveknek megfelelően fog történni, s az egyik létrehozandó közigazgatási régió a történelmi Székelyföld lesz, összhangban azzal az igénnyel, amelyet számos székelyföldi önkormányzat is megfogalmazott. Bízva abban, hogy a látogatása valóban egy új korszak kezdete lesz, tisztelettel: Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke