erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Nyár van!?
„Nyár van, és semmi baj!”– hallottam nemrég a jól ismert 90-es évekbeli retró slágert a rádióban, amely aztán bosszantó módon beleült a fülembe, és napokkal később is alig bírtam szabadulni tőle. Valóban itt a várva várt nyár, amikor végre megpihenhetünk, és ha már engedik, nyaralni is elmehetünk a világ bármelyik tájára, persze csak ha időnk és pénztárcánk engedi. Visszagondolva, elég nehézkesen indult az évszak. Hiába bámultuk a naptárt, amely szerint már javában tombolnia kellene a melegnek, a hőmérő higanyszála makacsul ragaszkodott a 20 fok körüli, sokszor alatti értékekhez, mi pedig a hosszabb ruhadarabjainkhoz. Számos poén is szárnyra kapott a kötött fürdőruhákról, amely az idei nyár divatdarabja lehetne, vagy arról, hogy az embereknek lesz-e elég fájuk kifűteni a nyarat.
Végül aztán, ha késve is, de beköszöntött a kánikula, megjött a nyár. A délelőtti forróságot délután rendszerint hatalmas viharok követték, áradásokat okozva hol itt, hol ott, ritka volt az elmúlt hónapban, hogy hetente legalább egyszer ne okoztak volna gondot a felhőszakadások a megye valamelyik településén. Sokszor az az érzésem, hogy a négy évszakos helyett már a mi éghajlatunk is trópusi. Persze tudom, a klímaváltozás, a globális felmelegedés meg miegymás van a háttérben, de nekem azért hiányzik a négy évszak, hogy amikor meleg kellene legyen, akkor valóban meleg legyen, mikor pedig hó és hideg, akkor az legyen! Emlékszem gyermekkoromból a nyári esőkre, amelyek akkoriban még aranyat értek, langyos melegükkel áztatták bőrünket, hiszen gyakran rohangáltunk játék gyanánt az esőben. A nyári záport rendszerint szivárvány követte, amelybe akkoriban még senki nem magyarázott semmit bele, csupán csodálta a természeti jelenséget, majd ismét kisütött a nap.
Manapság összeszorult gyomorral kémleljük az égen tornyosuló baljós felhőket, és csak remélni merjük, hogy ma nem mi leszünk a soron, nem a mienk lesz az a bizonyos település… Aztán a kéthétnyi trópusi meleget ismét hidegfront követi, a hőmérséklet visszaesik 20 fok alá, és ismét kereshetjük a hosszú ruháinkat.
Azért remélem, lesz még részünk igazi nyári időben, amikor a napsütésben végigsimíthatunk egy végtelennek tűnő búzamezőt, szomjunkat olthatjuk hideg hegyi forrás vizével, nézhetjük a délibábot, hallgathatjuk egy meleg nap után a tücskök esti koncertjét, és érezhetjük a frissen vágott fű illatát. Igen, azt hiszem, ilyen kellene legyen egy igazi nyár!
Hadnagy Éva
.jpg)
 cm.jpg)