borús égbolt
közepes eső
enyhe havazás
Nincs új a nap alatt…
Nem okozott, nem is okozhatott különösebb meglepetést az Alkotmánybíróság múlt szerdai döntése, miszerint Theodor Meleșcanut a múlt esztendő szeptemberében a Dăncilă-kormány, pontosabban az akkori kormánypárt messzemenő jóvoltából, alkotmányos előírásokkal szembemenő módon választották meg a szenátus elnökének. (Emlékeztetnénk, hogy erre igen zűrzavaros körülmények között került sor, akkortájt, amikor hiúsági „ismérv mentén” kilépett a kormánykoalícióból a szenátus akkori elnöke, Călin Popescu Tăriceanu nevével fémjelzett ALDE, legalábbis fél lábbal, mert helyben maradt néhány különutas, köztük Meleșcanu. A „vén róka” diplomata mindig is közel állt a szociáldemokrata kormánypárt vezetőihez, s ez is közrejátszott abban – valamint az ALDE különutasai szavazatainak a megszerzése –, hogy Meleșcanu beleülhetett abba az „igen magas” bársonyszékbe.) Most felvetődött az utódlás kérdése, jelöltekben nincs hiány, s még idő is van színfalak mögötti mesterkedésekre, mert Meleșcanu, bejelentése szerint, mindaddig nem mond le, míg a taláros testület döntése nem jelenik meg a Hivatalos Közlönyben. A szenátusban pillanatnyilag többséggel bíró szociáldemokratáknak megvan(nak) a maga jelöltje(i), de a liberálisok is minden áron meg szeretnék kaparintani ezt a tisztséget (is), régóta megvan a „pályázójuk”, Alina Gorghiu szenátor személyében. Ezt az utóbbi napokban többször is hangoztatta Ludovic Orban pártelnök-kormányfő, szavait azzal nyomatékosítva, hogy jelöltjüket az államelnök is támogatja. Ezt hangoztatni nem éppen ildomos, de hát a hazai politikában nemigen találni olyasmit, ami ildomos lenne. Van, akinek úgy tűnik, hogy jó az államelnökre hivatkozni, az súlyt ad a szavainak. Talán ezért is jár olyan gyakran Ludovic Orban kormányfő konzultációra az államelnökhöz. A jó tanácsok pedig megszívlelendők, az „egyetértés” pedig a fentről jövő sugalmazásból is eredhet, fakadhat. Nehezen hihető például, hogy Nagyszebenből véletlenül kerültek volna ki az utóbbi hónapok során magas rangú tisztségekbe kinevezett személyek. Hallani, látni, hogy a liberálisoknál is teljesen vagy részben üres frázisnak bizonyult annak hangoztatása, hogy kizárólag a kompetencia, a rátermettség és a szakmai hozzáértés alapján kerül kinevezésre egy tisztségviselő. A „kiválogatás” a jelek szerint kínosnak és körülményesnek mutatkozik, mert a kinevezések sora csak nem akar befejeződni, az elmúlt hét végén is újabb államtitkárokat és helyettes államtitkárokat nevezett ki a kormányfő. Nem hinnénk, hogy többszakaszos vizsgáztatásról lenne szó, hanem inkább tapogatózásról, véleménykikérésről és elégtételnyújtásról, mert például mivel lehet megindokolni vagy megmagyarázni azt, hogy január 21-től 6 hónapos időtartammal kinevezték a pénzügyminisztérium főtitkárhelyettesének Gorun Horațiu Tiberiu urat, aki jelenleg a Gorj Megyei Sport- és Ifjúságügyi Igazgatóság ügyvezetői igazgatói tisztségét látja el. Mi úgy véljük, hogy a sportügytől a pénzügyig akkora a „távolság”, mint a tejszíntől a kocsiszínig. A rendcsinálás sürgős teendőjeként jelölte meg az ANAF csúcsvezetésének a lecserélését a kormányfő, illetve a pénzügyminiszter ezt közel két és fél hónappal ezelőtt, de annak az élén ma is az a személy áll, akit az egykori és utólag szidalmazott tárcavezető, Eugen Teodorovici nevezett ki. Ezek szerint az ANAF elnökének csak van valami hátszele a liberálisok részéről is. Akárcsak annak a Mihai Mandreșnek, akit a minap nevezett ki a kormányfő a pénzügyminisztérium államtitkárának, s aki 2018-ban a Dăncilă-kormány idején ugyancsak ezt a tisztséget töltötte be, egészen 2019 szeptemberéig (igaz, az ALDE színeiben). Nos, róla azt is tudni, hogy évekkel ezelőtt jó ideig kollégája volt az ING Bankban a jelenlegi pénzügyminiszternek, Florin Cîțunak. Ilyen és ehhez hasonló példákat szép számban találunk, mert az oknyomozó riporterek nem egy, frissen kinevezett tisztségviselőről kiderítették, hogy „komasági kapcsolatokat” ápolt (és ápol) a PNL befolyásos személyiségeivel vagy területi vezetőivel. Így volt ez a PSD idején is, s így volt az azt megelőző időszakok során is, mert sajnos hazai viszonylatban rendszerint a mérvadók a pártérdekek (s azon belül a pártbeli kapcsolatok) vagy éppenséggel a csoportérdekek, a baráti viszonyok, de a rokon sem „megvetendő”. Azaz, nincs új a nap alatt.
Nem idetartozik, de már-már örökzöld témának ígérkezik a nyugdíjpont megemelésének, valamint a különleges nyugdíjak részbeni kivezetésének az ügye. Ügyek, amelyek egyre inkább elhomályosodni látszanak és zavarosabbakká válnak, mint a világ bármelyik szennyezett folyója. A nyilatkozatok képlékenysége pedig határtalan, a nyugdíjak kapcsán azokat a következőképpen összegezhetnénk: Ludovic Orban azt mondta, hogy szeptemberben 40%-kal emelkednek a nyugdíjak, de nem tudni biztosan, bár egy olyan törvényről van szó, ami tiszteletben lesz tartva, igaz, egy és más függvényében, lesz-e rá pénz vagy nem, Johannis pedig azt mondta, hogy van akarat a nyugdíjak növelésére, ez kétségtelen, de az utóbbi időben erről nem beszélt a kormányfővel. Florin Cîțu pedig azt állította, hogy ő egyetért velük.
Hecser Zoltán
