Neveletlen anyukák?
A játszóterek állapota is terítékre került a legutóbbi székelyudvarhelyi tanácsülésen. A felvetés ezúttal főleg arról szólt, hogyan lehetne megőrizni a tisztaságot, a rendet, a játékelemek épségét. Gyakoribb ellenőrzéssel, rendőrökkel vagy a közösség felelősségtudatára hatva?
Ez utóbbi – bár ez lenne az elegánsabb – elég kétségesnek látszik a beszélgetés során elhangzott történetek alapján. Játszótéren cigarettázó anyukákról meséltek, akik a csikket a padok alá dobják. Kutyát sétáltató gazdikról, akik elnézik, ha a homokozóba piszkol az eb. A kóbor kutyák – természetesen – ezt elnézés nélkül is megteszik. Eldobált kakis és rúzsos (!) törlőkendőkről, papír zsebkendőkről. Számomra a hab a tortán a következő sztori volt: anyuka tette tisztába kisgyerekét az egyik legkedveltebb lakótelepi játszótéren, majd az összecsomagolt pelust begyömöszölte a pad lécei közé. És ott hagyta.
Innen kéne kiindulni? A játszóteret használó felnőtt közösség (szülők, nagyszülők, bébiszitterek) körében felvilágosító tevékenységet kell végezni? Felnőttekkel megértetni, hogy gyerekeik kedvenc helyének a tisztasága elsősorban azoktól függ, akik odajárnak? Felnőtt anyának elmagyarázni, hogy a pelenkát miért ne hagyja a padon? A szülőknek – akik épp apróságaikat „futtatják” a téren – felvázolni, hogy miért veszélyes a mindenhová eldobált cigarettacsikk? Jó-jó, a gyereket nevelni kell, de hogy a szülőt is?
Ezek után már nem is csodálkozom a parkban, játszótereken eldobált rengeteg kekszes-, csokiszacskón, az ott felejtett üdítőspalackokon. Azon a gyakran megfigyelt, már-már ösztönös mozdulaton, ahogy a gyerekek leejtik a jégkrém vagy bármi papírját, és szaladnak tovább. Ha anyu ott hagyja, eldobja, akkor természetes, hogy számára is –ennyire! - természetes.
Akkor mi a teendő? Jöhet az ellenőrzés, netán a büntetés? Bírságolják meg a szülőket, mert nem képesek tisztán tartani a helyet, ahol gyerekük játszik? Nem lenne elég egyszerűen csak vigyázni arra, ami a miénk?
Asztalos Ágnes

