Népnevelés
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Termőföldje, kaszálója, erdeje bőséggel volt, sőt kulturális élete, rangja, hírneve is. De aszfaltja nem, csak az országúton. Mit ad a Jóisten, sikerült a falu önkormányzatának pénzalapot nyernie a korszerűsítéshez, és hosszas, bürokráciától nyomorított folyamat után a 21. század egyszer csak szorosan magához ölelte a falut: leaszfaltoztak két utcát.
A lakosság örömmel vette birtokba és használatba az aszfaltszőnyeget, de az ember tudatlan, és ezért meg kell fizetnie! Képzeljék el azt a rettentően felelőtlen helyzetet, amikor a frissen aszfaltozott községi útra egyszer csak rápedálozik a mellékutcából egy biciklis, anélkül, hogy jelezné, merre akar térni! Felháborító! Szerencsére a rend őre észrevette ezt a gyarlóságot és azonnal megbírságolta. A népet nevelni kell, és a lehető legkisebb kiróható pénzbüntetés igenis motiváló lehet. Annak a 210 lejnek a fele „csak” 105 lej, igazán befizethető, ha az ember ennyire hanyag, hogy nem képes felemelni az irányjelző karját. Mert immár mégiscsak aszfalton teker, nem holmi sáros, gödrös utcácskában!
De az ember gyarló! Ezek után a biciklisünk még azt is képes elkövetni, hogy személyi igazolvány, csengő és lámpa nélkül indul el a kerékpárjával! Jó, nappal, na és?! A lámpának akkor is ott a helye! És a személyit is vigye magával, mert kell és kész! Hatalmas mázlija volt az egész falunak, hogy ezt a közveszélyes biciklist ismét elkapta a rendőr, és a halmozott szabálysértésekért ezúttal 750 lejre bírságolta. Ennek is csak a felét kell befizetnie, az pedig nem pénz a mai világban. Örüljön, hogy éppen nem ivott semmit, mert meg is szondáztatták! És bizony, ha belegondol, nyilván ön is alaposan megijed, ha szembetalálja magát délben egy csengő, lámpa és „buletin” nélküli biciklissel! Szerintem el is kellett volna kobozni azt a vacak járművet! Mert a hibákból tanulni kell!
Itt a vége, fuss… Na hagyjuk ezt a befejezést, mert ez sajnos nem mese.
Kovács Hont Imre