Alkotómunka a táborban Előfordul, hogy egy tábor úgy kezdődik el, hogy előre elhatározzák, hogy mikor milyen program következik éppen. Ez a tábor azonban teret ad az egyéni gondolkodásnak, épp ezért nincs is hivatalos programja – jellemezte a tizenegyedik alkalommal megszervezett borospataki művésztábort Márton Árpád, a tábor egyik művészeti vezetője. Október 3-án megnyitotta kapuit a Boros­pa­takán szervezett mű­vész­telep, amely szombaton ért véget a tíznapos munkát értékelő beszélgetéssel, valamint a részt vevő művészek alkotásaiból álló kiállítással a Gyimesi Skanzen panzióban. A műalkotásokkal kapcsolatban nem volt különösebb műfaji vagy témabeli elvárás, viszont érződött egy kimondatlan nemes versengés az alkotók között. A közel 30 résztvevő a legjobbat akarta kihozni magából, hogy újabb értékes munkával gazdagíthassa a Szász család gyűjteményét. A táborban több festmény, szobor, dombormű, művészfotó és textília készült. Mint mindig, a művésztelepre legtöbben a közelből érkeztek, de vannak, akik több száz kilométert is megtettek a részvételért. − A szüleim gyűjtik a műtárgyakat, így minden évben szívesen adnak helyet ennek a tábornak – mondta ifjú Szász István, . Hozzátette, nagyon örülnek a távolabbi vendégeknek is, egyik évben még Amerikából is ellátogattak Gyimesekbe. − Ez már egy nagycsalád. Mindent megér az, hogy külföldről is érkeznek, és hogy mindenki visszavágyik erre a helyre – lelkesedve nyilatkozta Márton Árpád a táborban részt vevő művészekről.

Szilágyi Dalma-Orsolya