Olyan nemzet vagyunk, amely nemzeti italként tekint a sörre. Bizonyára mindegyikünk kóstolt már nagyüzemben készült sörfajtákat vagy kistermelők által lefőzött kézműves sört. Na de közülünk hányan vannak tisztában a sörgyártás folyamatával, a sörrel kapcsolatos tényekkel vagy az arról elterjedt tévhitekkel? A jubileumi Tusványoson, pénteken a Sapientia sátorban oktatóink, Telegdy Balázs szociológus, Tapodi Zsuzsanna irodalomtörténész, Szőcs Attila marketingprofesszor és Szilveszter Szabolcs környezetmérnök Pap Levente dékánhelyettes moderálásával A sör tudományos íze címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést. [caption id="attachment_92410" align="aligncenter" width="1000"] Fotók: Szőke Zsuzsa[/caption] Tényekről, tévhitekről hallhatott, fontos tudnivalókat és információkat szerezhetett az, aki a 30. Tusványos pénteki napján ellátogatott a sapientiás sátorba. A Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának idei felvételi hívó szava a Tudomány íze, ezért az intézmény vezetői arra gondolhattak, miért ne lehetne beszélgetni a sör tudományos ízéről is. Így tartalmas előadás született az ötletből. Minden résztvevő kapott egy piros és egy zöld söröstálcát, amelyet a továbbiakban arra használhattak, hogy kifejezzék egyetértésüket vagy ellenszenvüket egy adott kijelentésre. – A magyar ember sörrel nem koccint – hangzott is el az első állítás, amellyel a hallgatóság többsége egyetértett. A kijelentést Tapodi Zsuzsanna azzal magyarázta, hogy valóban nem koccintottunk a sörrel, de ez a 150 éves szokás mára már lejárt, eredete 1849-hez kötődik, amikor az aradi vértanúk kivégzésén az osztrák katonák sörkoccintással ünnepeltek. Állítása szerint ez a hiedelem a bortermelők által terjedt el, mivel a magyar nép a borászatairól híresebb volt. Ezek mellett az is elhangzott, hogy az illemszabály szerint koccintani kizárólag pezsgővel, és azzal is csak különleges alkalmakkor illendő. Lehet a sör nemzeti identitásépítő? Miért is ne? Évtizedekre visszanyúlik például a német vagy a cseh népnél a sörfőzés kultúrája és a sör identitásképző szerepe. A németekkel szemben a magyarok boraikról híresek, bizonyított tény, hogy már a honfoglaló magyarok is főztek sört, bár akkor még primitív technológiával. A sztyeppei népek sört fogyasztottak, hiszen vándornépként ez volt a legkézenfekvőbb. Arra a kérdésre, hogy az üveges sör szennyezi-e a környezetet, a hallgatóság ismét igennel válaszolt. Szilveszter Szabolcs elmondta, hogy minálunk még nincs hulladékgazdálkodás-menedzsment, ezért mind az üveg-, mind a PET-palackba töltött sör környezetszennyező, mert keveset hasznosítanak újra. Ezenkívül az üvegek címkéjében található festékanyagok is károsak. Elhangzott, hogy egy liter sör gyártásához 4–11 liter vizet használnak fel; a sörfőzés folyamata során nagy mennyiségű melléktermék marad meg, amelynek egy részét a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben fel lehet használni. A sörfogyasztáskor három fontos tényező alapján választják ki az emberek a számukra legideálisabb terméket. Első helyen a termelő/gyártó van, második helyen a márkahűség, míg az akciók számítanak a legkevésbé. Manapság a söröket, márkákat, termékeket élményekhez, sztereotípiákhoz, eseményekhez kötik a fogyasztók. A sörpiac az utóbbi években válságosabb helyzetben van, hiszen a mai fiatalok kevesebb sört isznak, helyette inkább energiaitalokat vagy tömény szeszes italokat fogyasztanak. A helyzet orvosolására jelent meg a cider is. A sör a fesztiválokon közkedvelt ital, ezért oda jutunk, hogy az elfogyott sör mennyisége jelzi a résztvevők hangulatát. Tapodi Zsuzsanna hozzátette, hogy egy 1699-es feljegyzésből kiderült, hogy a székelyek azóta fogyasztanak sört, na meg pálinkát – s azóta se változott semmi – tette hozzá. Az érdeklődők megtudhatták azt is, hogy egy kis sörfőzde beindításához 120-150 ezer euróra van szükséges. Hazánkban egyre nagyobb hagyománya van a kézműves sörök gyártásának és fogyasztásának, ezért megéri befektetni. Szőke Zsuzsa