borús égbolt
Nem tudok semmit
Egy igen kedves ismerősöm azzal lepett meg ma reggel, hogy a Trónok harca című filmsorozat és az ókori görög filozófiát vegyítő mémet osztott meg velem. (A világhálón nehezebben eligazodó olvasóink kedvéért: a mém alatt többnyire egy-egy vicces fényképet ért a digitális világban szocializálódó úri közönség).
– Szókratész, te nem tudsz semmit! – így a filmbeli jelenet egyik szereplője. Az alatta levő képen, Szókratész, a görög filozófus büsztje volt látható amint erre azt feleli:
– Igen, tudom! Jót nevettem a viccen, elvégre mielőtt újságírásra adtam volna a fejem, filozófiát tanultam négy évig Kolozsváron. Igaz, akkoriban még nem fogtam fel a látszólag banális szókratészi kijelentés valódi erejét.
– Egyvalamit tudok biztosan, azt, hogy nem tudok semmit – mondta a bölcs görög, de be kell vallanom, ez akkor elsőre nekem banális ostobaságnak tűnt. Na és aztán? – gondoltam poétikusan ifjú koromban. Később értettem csak meg, hogy valóban bölcsesség rejlik Szókratész szavai mögött. Mégpedig akkor, amikor másodjára vagy harmadjára olvastam újra Moldova Györgytől A „Lakinger Béla” zsebcirkáló című novellát. Ebben hangzik el ugyanis, hogy az embereket azért könnyű megvezetni és rávenni arra, hogy mindenféle bóvlit megvásároljanak, mert „az emberek nem tudni akarnak, hanem jobban tudni”. Ugye, hogy ennek fényében már más megvilágításba kerül Szókratész látszólag banális bölcsessége? Annak a beismerése, hogy valamit nem tudunk, kíváncsivá tesz. Azaz tudni szeretnénk és előítéletmentesen látunk hozzá a megismeréshez. Viszont, ha tudni akarunk és nem jobban tudni, akkor körültekintőbben járunk el, nem hiszünk el rögtön bármit, az így szerzett ismereteink pedig jó eséllyel megbízhatóbbak lesznek. Nem nehéz belátni, hogy akkor nehezebben tudja bárki a bóvlit ránk sózni. Ezért óriási dolog belátni, ha nem tudunk valamit, vagy nem elég jól. Kénytelen vagyok azt mondani Szókratésznek, mint Platón Az állam című dialógusában valamennyi vitapartnere:
– Zeuszra mondom, igazad van.
Kiss Előd Gergely
.jpg)
