Bikaütést tartottak tegnap Ká­szon­altízen. Ezzel véget ért a farsangi időszak a Kászonokban is. A több száz éves múlttal rendelkező téltemető szokás ma is megmozgatja a község lakóit. A helyi hagyományőrző csoport szervezte rendezvényen gyergyótölgyesi, kézdivásárhelyi és csíkszeredai diákok is részt vettek. Nagyböjt előtt még mindenki kedvére mulathatott                                                                 Fotó: László F. Csaba Hargita megye egyik legkülönlegesebb téltemető és egyben farsangbúcsúztató szokása a kászoni bikaütés, amelyet minden évben húshagyókedden Kászon község valamely településén szerveznek. Idén Kászonaltízen tartották. A több száz éves múltra visszatekintő rendezvény Vas Zoltán-István helyi plébános áldásával kezdődött. Ezt követően a téltemető fiatalokat a plébánia udvarán megkínálták farsangi finomságokkal, akik egy rövid mulatozás után a bika gazdájának társaságában elindultak a település utcáin, hogy vásárlót találjanak a jószágnak. András Ignác helyi iskolaigazgató, néprajzkutató szerint valószínű, hogy a bikaütés hagyománya a népvándorlás idejéből származik, amikor a kászoniak határőrzéssel voltak megbízva. – A határőrzési feladatok mellett ellátták a takarmánybegyűjtést is, tehát amikor jött a tavasz, a munkaképes emberek kivonultak a szálláshelyekre. A székelyek soha nem szerették a bezártságot, ezért nagy ünnepnek számít. A tavasz közeledtével eltemették a telet és kivonultak a nyári szálláshelyekre. Ez az idők során összevegyült a vallási szokásokkal. Mindig húshagyókedden van ez a szokás, és így a telet, a farsangot egyszerre temetik el a kászoni bikaütéssel – mondta el lapunknak a pedagógus. A bikán számos jelkép megfigyelhető. A fején lévő cserépfazék a termékenységre utal. A farsang a párválasztás időszaka is volt régen, ilyenkor tartották a lakodalmakat is. A bikán lévő szalmát – régebb a bika testét borító kosarat – a végén elégetik. A cserépedény a zsíros ételekre is utal, mert valamikor abban főztek töltött káposztát. Az edény széttörésével jelezték, hogy még véletlenül se kerüljön a böjti idő alatt zsír az ételbe – mondta a jelképekről András Ignác. A bikával végigjárták a település utcáit a székelyruhába és különböző maskarákba öltözött fiatalok, miközben azt remélték, hogy tízezer lejért vevőt találnak az állatra. Egy-egy utcasarkon alkudoztak, ám mindvégig sikertelenül. Jókedvüket ez sem szegte, hiszen fogyasztottak a felkínált farsangi eledelekből és a zenészek muzsikájára táncra perdültek. Végül a Kászonaltíz központjában lévő hídon egy újabb személy alkudozott a bikáért, ám ő sem akarta megadni az árát. Ezért a gazda dühében fejbe ütötte az állatot, amelyet a jelen lévő asszonyok megsirattak. A bőrét jelképező szalmát elégették, a hamut a patakba szórták. Mindezt azért tették, hogy a víz elvigyen a településről minden megrontást és rosszat. A téltemetés résztvevői sokáig nem siratták a bikájukat, hanem vidám mulatozásba kezdtek. A kászoniak jellegzetes téltemető és farsangbúcsúztató szokására több százan voltak kíváncsiak. Gyergyó­tölgyesről, Csíkszeredából és Kéz­di­vásár­hely­ről összesen négy autóbusszal érkeztek diákok is.

Biró István