Amíg a kutyák fajtáját gondosan választják ki a leendő gazdik, a legtöbb jövőbeli cicatulajdonos nem sok időt áldoz cicája fajtájának tanulmányozására. Ez részben annak is köszönhető, hogy gondozásuk, nevelésük sokkal egyszerűbb, mivel önállóbbak, és termetük is nagyjából azonos, kutyatársaikkal ellentétben.
– Habár minden cica személyisége más és más, akárcsak a kutyák esetében, valamivel egyszerűbb dolgunk van, hisz nem sokban térnek el egymástól a környékünkön elterjedt házimacskák. Ha cicát szeretnénk, biztos könnyen találunk a legközelebbi szomszédnál – ismertette tapasztalatait Fodor Álmos állatorvos.

Vadászösztön

Az állatorvos kiemelte, hogy a különlegesebb fajtáknál már személyiségbeli eltérésekről is beszélhetünk. Például a bengáli, maine coon, serengeti, safari és szavanna fajták kinézetben és tenyésztésben is közelebb állnak nagymacska társaikhoz, ezáltal erősebbek az ösztöneik, így nevelésük is fejfájást okozhat a tapasztalatlan gazdáknak.
– Őszintén szólva ritkán találkozom a rendelőmben fajmacskákkal. Amellett, hogy egyes fajok meglehetősen drágák, tartásuk is igényes lehet. Egyes fajokban a vadászösztön annyira erős lehet, hogy semmiféle idegent, más háziállatot nem tűrnek meg maguk körül. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyes macskafajták tartása veszélyesebb lehet, mint egy neveletlen kutyáé – hívta fel a figyelmet Fodor Álmos.
Mint mondta, ezekhez a cicákhoz tapasztalt gazdi kell, ezenfelül megfelelő életkörülményeket is kell biztosítani számukra. A vadvér arányától függően talán a szavannamacska tartása a legigényesebb. Egy ilyen cica akár 15 ezer euróba is kerülhet, így a gazdi valószínűleg egy ilyen kiadás után tudja, mire számítson.

Édes kis különlegességek

A szakember továbbá arról is beszélt, milyen cicafajtákkal találkozik a leggyakrabban. Sziámi, brit rövid szőrű, perzsa, maine coon és néhányszor skót lógó fülű macska is megfordult már nála.
– A fajmacskák manapság nem olcsók. Akárcsak a kutyáknál, ha egészséges fajmacskát szeretnénk, érdemes inkább zsebbe nyúlni és felelősségteljes tenyésztőtől venni. A hosszú szőrű cicák bundáját ápolni kell, és oda kell figyelni a bőre állapotára, mivel ezek a fajták hajlamosabbak a bőrbetegségekre. A brit rövid szőrű általában jó egészségnek örvend, és kevés olyan kór van, amelyre hajlamos. A perzsa cicáknak, akárcsak a buldogoknak, lapos orruk és arcuk van, ez meglehetősen növeli a légzőszervi problémák valószínűségét – magyarázta.
Kinézetük alapján az állatorvos a skót logó fülűt emelte ki, amely már nevében árulkodik különleges megjelenéséről.
– Skóciában igazán sok ellenzője van fajtájának, hiszen lekonyuló füle minden bizonnyal génmanipuláció eredménye. Mindenesetre kedves kis háziállatok lehetnek a gyerekek mellé is, bagolyszerű megjelenésük megkülönbözteti őket társaiktól. A lekonyuló fülek a születés után körülbelül három-négy héttel formálódnak ilyen alakúra. Normál macskáknál a fül porcos része ekkor megkeményedik, és a fülek egyenesen állnak. Ez a folyamat a skót logó fülű macskánál nem megy végbe. További jellemzőjük a széles orr, farkuk megfelel az állat testhosszának, szőre puha és sűrű – ismertette.
A legkülönlegesebb megjelenésű macskafajta kétségkívül a szfinx. Az orvos elmondta: kevés ember van, aki látja és értékeli a szőrtelen macska szépségét.

– A csupaszság természetes mutáció eredménye. Bunda hiányában ez a cica kizárólag benti tartásra alkalmas. Télen csupasz teste könnyen fázhat a hidegben, külföldön sokan ilyenkor kis pulóvert adnak kedvenceikre, de egyébként a fajta jól alkalmazkodott szőrtelenségéhez. Ha környékünkön bárki ilyen macskát vásárolna, annak azt javaslom, a csíki télben pulóverrel se tartsa kint. Nyáron védeni kell testét a nap sugaraitól, hiszen könnyen leéghet. Sokszor hallani, hogy a macskaallergiások is tarthatják, de a szőr hiánya ellenére is érzékenyek lehetnek rá. Az allergének ugyanis a cicák nyálában és bőrén is megtalálhatók – figyelmeztet.
Mint mondta, fajtatiszta macskát kizárólag tenyésztőtől érdemes vásárolni. Ha egyszerű házi kiskedvencként szeretnénk tartani a minitigrist, a törzskönyvét az ivartalanítás elvégzése után kapjuk meg. Ha doromboló társainkat megfelelően gondozzuk, azok akár húsz évig is velünk élhetnek.