borús égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Nem lesz könnyű…
Gazdasági elemzők, adószakértők szerint makrogazdasági szempontból az idei év legkiemelkedőbb, legfontosabb történése lesz az új Adótörvénykönyv és az új Adóeljárási Törvénykönyv előírásainak gyakorlatba ültetése. Ez így igaz, de nem túlzás azt állítani, hogy nemcsak gazdasági-pénzügyi, hanem társadalmi szempontból is kiemelt jelentőségű az új adózási rendszer, hisz a lakosság túlnyomó többsége ilyen vagy olyan minőségben, ilyen vagy olyan jogcímen adó- és illetékfizetésre kötelezett. Így pedig, amennyiben csökkennek az adóterhek, izmosodhat a vásárlóerő, de ez fordítva is igaz. Minderre való tekintettel nem véletlen, hogy nagy várakozás előzte meg az új Adótörvénykönyvet, amelyről annak idején a Ponta-kormány, valamint a parlamenti pártok nagy többségének képviselői azt állították, hogy egy időtálló, stabil, kiszámítható és adófizető-barát jogszabály lép majd életbe 2016-tól. A Ponta-kormánynak sikerült betartani a maga szabta menetrendet, és a tervezett időpontban benyújtani a parlamentbe a két szóban forgó törvénykönyv tervezeteit. Egy adott pillanatban azonban bekövetkezett az első megtorpanás: az államelnök, mint az ismeretes, kifogásokat fogalmazott meg, és az Adótörvénykönyvet nem hirdette ki, hanem újratárgyalás végett visszaküldte a parlamentnek. Szeptemberre minden megoldódott, azt követően viszont annak támadtak „újabb gondolatai”, aki tulajdonképpen kidolgozta a törvényt, nevezetesen a Ponta-kormánynak, amely két ízben is sürgősségi kormányrendelet révén módosította a még hatályba sem lépett két törvénykönyv egyes előírásait. Nem mindig bizonyultak szerencsésnek ezek a módosítások, mert például azok nyomán megbomlott a helyi adók esetében a különböző határidők közötti összhang. A kormányváltást követően ugyancsak megtorpanás következett be, így például az eredeti határidőhöz képest jócskán megkésett az Adótörvénykönyv alkalmazási normáit jóváhagyó kormányhatározat, amelynek elfogadására csak a kormány december 30-i ülésén került sor (annak idején a Ponta-kormány még azt ígérte, hogy ezt a kormányhatározatot legkésőbb november végén vagy december első napjaiban el fogják fogadni). Ugyanakkor ez a gyakorlati szempontból igen fontos kormányhatározat mindmáig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben. És ebben az összefüggésben arra is utalhatunk, hogy bizonyos hatósági rendelkezések is a törvényben előírt határidőnél jóval később születtek meg.
Stabilitás ide vagy oda, amint már azt említettük, már a vajúdás idején módosították az Adótörvénykönyv egyes előírásait, s vitathatatlan, hogy az ilyen viszonyulás a külföldi befektetők körében sem vált ki kedvező visszhangot, de megütközést, rosszallást annál inkább.
Annak idején az új Adótörvénykönyv kidolgozásának élharcosa az akkori kormánykoalíció volt, pontosabban a szociáldemokrata párt. Most viszont mintha önmagukkal fordultak volna szembe: míg korábban e parlamenti párt kormánytagjai, honatyái hangoztatták leginkább a stabilitás, a kiszámíthatóság fontosságát, most ők azok, akik a jóformán még hatályba sem lépett törvényt módosítani akarnák. Miről van szó? Ecaterina Andronescu szenátor és néhány hozzá társuló szociáldemokrata honatya benyújtott egy törvénytervezetet, amely révén azt szeretnék elérni, hogy a tudományos kutatás és az egyetemi oktatás területén tevékenykedő egyes személyzeti kategóriák mentesüljenek a jövedelmi adó alól. De ha már itt tartunk: a kormány az országos minimálbér kapcsán lefolytatott tárgyalások során is számolt azzal, hogy esetleg e bér esetében másként adózzanak. Ez pedig nem jelent egyebet, mint hogy módosítják az Adótörvénykönyv vonatkozó előírásait. Még szerencse, hogy az utolsó pillanatban rádöbbentek arra, hogy ez az út járhatatlan. Visszatérve az alkalmazási normákra, ugyancsak habozást éreztünk a kormány részéről: 2015. december 10-én a közpénzügyi miniszter azt állította, azért javasolta a közismert szakjogásznak, Gabriel Birişnek államtitkárrá való kinevezését, mert nagy tapasztalatát kamatoztathatják az alkalmazási normák finalizálásában. Birişt december 11-én a kormányfő ki is nevezte az államtitkári funkcióba. Arra viszont nehéz lenne választ adni, hogy ő milyen szerepet játszhatott december 11-ét követően a december 30-i kormányülési, az alkalmazási normák véglegesítésében. Másabb szerepe azonban volt: e hónap elején azt állította, hogy indokoltnak és szükségesnek tartja mindazon felnőtt személyeknek az egészségbiztosítási hozzájárulás fizetésére való kötelezését, akik nem rendelkeznek semminemű hivatalos jövedelemmel. Erre kötelezi egyébként őket az új Adótörvénykönyv, nevezetesen a minimálbér 5,5 százalékos részarányának, azaz havi 57 lejnek egészségbiztosítási hozzájárulásként való befizetésére. A becslések szerint mintegy hárommillió személyt érint ez a befizetési kötelezettség, és amennyiben erre vonatkozóan nem nyilatkoznak, pénzbírság róható ki rájuk, illetve kötelesek a hozzájárulás kvantumának visszamenőleges befizetésére kamatostól. Biriş szerint elképzelhetetlen, hogy olyan személyek létezzenek Romániában, akiknek hónapokig nincs jövedelmük. Ezek a személyek véleménye szerint „fiskális kísértetek”, és felszínre kell hozni őket. Hozzáfűzte azt is, hogy az egészségbiztosítási pénztár nem képes eltartani közel húszmillió biztosítottat abból a pénzből, amelyet ötmillió hozzájárulást fizető személy utal át a pénztárnak. Ez így igaz, de a nagy tapasztalatú államtitkár megfeledkezett arról, hogy számos olyan lakossági kategória van, amelyek esetében az állami költségvetés úgymond átvállalja, legalábbis közvetett értelemben ezt a fizetési kötelezettséget, azaz szubvencionálja a hazai egészségügyi rendszert. Amúgy Biriş szóban forgó nyilatkozata élénk visszhangot váltott ki, mondanunk sem kell, hogy nem kedvezőt. És még van egy dolog: a fiskális jogszabályozásért felelős államtitkár azt is állította, hogy az ő célja a fiskális reform. Mi úgy tudtuk, hogy a fiskális reform már több mint két éve megkezdődött, annak felfuttatásában támogatást nyújtott és nyújt többek között a Világbank is, és annak keretében került sor az Országos Adóügynökség, illetve a közpénzügyi intézményrendszer átszervezésére, új struktúrák kialakítására és nem utolsósorban a bevezetőben már említett két törvénykönyv hatályba léptetésére. Ha ez így igaz, akkor idéntől újrakezdik az adórendszer megreformálását?
Hecser Zoltán
