Tegnapi lapszámunkban már hírt adtunk arról, hogy a Hivatalos Közlönyben megjelent, az adótörvénykönyvre vonatkozó 2017/227-es törvényt módosító és kiegészítő igen terjedelmes 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet. Egyelőre tehát a lecke feladva, de hogy mi is lesz a gyakorlatba ültetés végkimenetele, azt nemigen lehet betájolni. Nem, mert megtörténhet, hogy az nemsokára az Alkotmánybíróságnál köt ki, s a taláros testület véleménye esetleg el fog térni a kormányétól. A tiltakozó akciók folytatására is lehet számítani, sőt egy kilátásba helyezett bizalmatlansági indítványra is, de szerény meglátásunk szerint ez utóbbiak konkrét eredményekkel nem járhatnak. Ugyanakkor azonban a kormány kénytelen-kelletlen, de „saját kezdeményezésére” is kiegészítheti a minap megjelent sürgősségi kormányrendeletet… Péntek este óta egyre-másra jelentek meg vélemények, állásfoglalások a szóban forgó kormányrendelettel kapcsolatosan, vasárnap este pedig újabb tiltakozó akciókra került sor Bukarestben, Kolozsváron, Brassóban, Craiován és az ország más városaiban. Ugyanakkor olyan szakértői újabb vélemények is megjelentek, miszerint vannak olyan előírások, amelyek mindenképp kiigazításra, módosításra fognak szorulni. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra is, amit vasárnap hangoztatott Liviu Dragnea, a szociáldemokrata párt elnöke: újságírói kérdésekre válaszolva többek között azt állította, hogy a jogszabály véglegesítésével és elfogadásával egy pillanatig sem haboztak, számukra a dolgok világosak voltak és nem igaz, hogy a párton belül ellenvélemények fogalmazódtak volna meg. Azt viszont elismerte, legalábbis közvetett értelemben, hogy kapkodtak is, mert egyetértve azzal, hogy a számítástechika és a tudományos kutatás terén tevékenykedőket illetően olyan intézkedésekre van szükség, amelyek révén elkerülhető lesz azok személyi jövedelmeinek csökkenése. Erre a lehetőségre immár egy hete, hogy figyelmeztetnek a szakmabeliek, s számításaik szerint egyértelmű, hogy a kormányrendeletek a társadalombiztosítási hozzájárulásokkal kapcsolatos mó­dosító jellegű előírásai nyomán a szóban forgó szektorokban vagy a munkáltatóknak kell mélyebben a zsebükbe nyúlniuk, vagy pedig a munkavállalók pénztárcája válik majd „vékonyabbá”. Ezek szerint tehát még jól meg sem száradt a tinta a sürgősségi kormányrendeleten, s annak egyes előírásait módosítani kell. Visszatérve Dragnea nyilatkozatára tett egy meglepő megjegyzést is: ő személy szerint az utolsó pillanatig együtt dolgozott a kormánybéli „kollégáival” a jogszabály szövegének a véglegesítésén. Azért tartjuk meglepőnek ezt a bejelentést, mert a múlt szerdán még azt nyilatkozta, hogy a fiskalitási intézkedési csomag tekintetében a kormányzat illetékes nyilatkozni, másrészt pedig azért, mert ha a kormány fogadta el azt a sürgősségi kormányrendeletet, akkor abban nemigen lehetett szerepe a pártelnöknek. Igen ám, de hazai eredetű demokráciánk van, majd minden lehetséges, az is, hogy a kormány munkájában tevőlegesen részt vegyen a kormánypárt elnöke… Nincs alternatíva… Térjünk a lényegre, és próbáljuk meg felvázolni a január 1-jétől hatályba lépő kormányrendelet közérdeklődésre is számot tartó egyes előírásait. Tesszük ezt a teljesség igénye nélkül, lévén, hogy egy igen terjedelmes és ágas-bogas jogszabályról van szó, s ugyanakkor a valós tisztánlátás azt is megköveteli, hogy minél előbb napvilágot lásson az Adótörvénykönyv alkalmazási módszertani normáit jóváhagyó 2016/1-es kormányhatározatot módosító és kiegészítő kormányhatározat. Kezdenénk a mikrovállalkozá-sokra vonatkozó új előírásokkal. E tekintetben a leglényegesebb az az előírás, hogy ezentúl mindazon vállalkozások, amelyek éves bevétele nem haladja meg az egymillió eurót, ezentúl jövedelmi adót fizetnek, s annak kulcsa a bevételre kivetett egy százalék. Több újdonságot is jelent az értékhatár 500 000 euróról egy millió euróra való módosításán túl ez a rendelkezés: 2018. január 1-jétől hatályon kívül helyeződnek azok az előírások, amelyek a szóban forgó vállalkozásokra vonatkozóan esetenként alternatívát is kínáltak olyan értelemben, hogy választhatták a nyereségi adót; ezentúl azon vállalkozásoknak is át kell térni ezen adózási formára, amelyek annak okán, hogy a tanácsadás és a menedzsment terén fejtették ki tevékenységüket, arra nem voltak jogosultak. Amennyiben viszont annak az érintett vállalkozásnak nincs egyetlen alkalmazottja sem, akkor az alkalmazandó adókulcs 3%-os. Ennek az új adózási rendszernek megvannak a maga előnyei, de a hátrányai is. Előnyösnek bizonyulhat például azon cégek esetében, amelyek egy-két alkalmazottat foglalkoztatnak és tevékenységüket olyan területeken fejtik ki, amelyek nem feltételeznek, nem szükségeltetnek jelentős anyagi ráfordítást, azaz azok esetében, amelyek rendszerint nagy haszonkulccsal dolgoznak. Hátrányos lehet, és bizonyára az is lesz azon vállalkozások esetében, amelyek költségeiben jelentős hányadot képviselnek az anyagi kiadások és alacsony a haszonkulcsuk. Egy másik hátrányosnak bizonyulható tényező az is, hogy csökkenhet azon cégek száma, amelyeknek lehetőségük lesz egyesületek, alapítványok stb. szponzorizálására (tekintettel arra, hogy az arra fordított költségek leírhatók voltak a nyereségből, most viszont megszűnt a nyereségadó). Csökken a jövedelmi adó A kormány nagy dérrel-dúrral harangozta be, hogy a bérekre és másabb személyi jövedelmekre kivetett adó csökkenni fog a jelenlegi 16%-ról 10%-ra. Egy ilyen intézkedés örvendetesnek és igen kedvezőnek tűnik. Ez esetben csak annak tűnhet, mert a szóban forgó csökkentésnek megvan az ára, nevezetesen az, hogy másabb a jövedelmet realizáló személyt terhelő fizetési kötelezettségek kvantuma megemelkedik. Amúgy ez a 10%-os jövedelmi adókulcs a béreken és a bér jellegű jövedelmeken túl alkalmazandó a független tevékenységekből a javak használati jogának átruházásából, a befektetésekből, a nyugdíjakból, a mezőgazdasági tevékenységekből, különböző jutalmakból és nyereségekből, valamint más forrásokból származó jövedelmek esetében is. A független tevékenységekből származó jövedelmek esetében továbbra is költségként számolható el az alkalmazottak által fizetendő kötelező biztosításokkal kapcsolatos kiadások, úgy, ahogy arról egyébként a törvény 68-as szakaszának vonatkozó előírásai rendelkeznek. A szellemi tulajdonjogból származó jövedelmek megadózása tekintetében érdemes megemlíteni azt, hogy az adókulcs 7%-os lesz, s az a bruttó jövedelemre alkalmazandó. A magánszemélyek esetében megváltoztak az adóalap jóváírására vonatkozó előírások is. Amennyiben a havi bruttó jövedelem nem haladja meg az 1950 lejt, akkor azon adófizetők esetében, akik eltartásában nincs egyetlen személy sem, a leírható összeg 510 lej, akinek eltartásában van egy személy, az 670 lej, ha két személy, akkor 830 lej, ha három személy, akkor 990 lej és ha négy vagy annál több személy, akkor 1310 lej. Ezek az értékek az 1951 lej és 3600 lej közti jövedelmek esetében adott sávokon belül csökkenő tendenciát mutatnak, így például egy olyan személy, akinek havi bruttó jövedelme 3600 lej és négy személy van eltartásában, 815 lej leírására (azaz adóalapjának 815 lejjel való csökkentésére) jogosult. A 3600 lejen felüli havi bruttó bérek esetében ilyen jellegű jóváírás nem lesz lehetséges. (Megjegyeznénk azt is, hogy eltartott személyek esetében azoknak lehet jövedelmük, de annak havi kvantuma nem haladhatja meg január 1-jétől az 510 lejt, míg az eddig 300 lej volt.) A nyugdíjasok esetében a jövedelmi adó ugyancsak 10%, de az csak a havi 2000 lejt meghaladó nyugdíjak esetében fizetendő, nevezetesen a 2000 lej feletti összegre. (Így például egy majdani 2200 lejes nyugdíj esetén a fizetendő jövedelmi adó 20 lej lesz.) Hozzájárulások „átfogalmazva”… Tegnapi lapszámunkban említést tettünk arról, hogy az Adótörvénykönyvet félig-meddig átírták a mostani sürgősségi kormányrendelet révén. Ezen állításunk mindenekelőtt a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási hozzájárulások rendszerével kapcsolatos előírásokra vonatkozik. Átolvasva a kormányrendeletben szereplő vonatkozó előírásokat, arra a következtetésre juthattunk egyrészt, hogy a dolgok nemigen egyszerűsödnek le, mármint az ügyviteli/számviteli eljárások tekintetében, s maguk az előírások sem váltak az érintettek döntő többsége számára „közérthetőbbeké”. Nem túlzás azt állítani, hogy átfogalmazásokkal állunk szemben, s ilyen értelemben utalhatunk arra, hogy a törvény szövegéből kikerült jó néhány szakasz, de azok átírt, átfogalmazott formában bekerültek máshová. Ilyenképpen pedig a jogszabályból ugyan egyes előírásokat úgymond „kitöröltek”, de azokat egyszersmind másabb megfogalmazásban ugyan, de „visszaírtak”. A bért és a bér jellegű jövedelmeket realizáló adófizető személyek esetében a lényeg az, hogy 2018. január 1-jétől rájuk ruházódik az eddig a munkáltatóik által fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás terhe is, s az százalékarányban kifejezve 25%-ot fog kitenni, hasonlóképpen az egészségbiztosítási hozzájárulás is, amely százalékarányban kifejezve 10%-ot fog kitenni. (Annak viszont a szóban forgó hozzájárulásokat átvállaló alkalmazott szempontjából semmi gyakorlati jelentősége nincs, hogy a hozzájárulások száma csökken.) Amennyiben a munkáltató az átruházáshoz a maga részéről nem „társít” anyagi fedezetet, akkor az alkalmazottak nettó bérei óhatatlanul csökkenni fognak. A kormány szerint erre nem fog sor kerülni. Majd megválik… A közszférai szektor esetében némileg másképp tevődik a kérdés, ugyanis a központi közigazgatási intézményrendszerben január 1-jétől esedékes a bruttó bérszintek 25%-os megemelése, s valószínűsíthető, hogy részben ez lesz a fedezet a megemelkedett társadalombiztosítási hozzájárulásoknak az alkalmazottak általi kifizetésére. Ilyen körülmények között viszont már nem számíthatnak arra, amire két-három hónappal ezelőtt még igen, nevezetesen a nettó béreik viszonylag jelentős, mintegy 20%-os megemelkedésére. A másabb jövedelmet realizáló magánszemélyek, egyéni vállalatok, szabadfoglalkozásúak, őstermelők, ingatlanokat bérbeadók stb. esetében leegyszerűsíti a dolgokat, a következő fejlemények következhetnek be, illetve a következőképpen oszlanak majd meg a társadalombiztosítási hozzájárulások jelentette terhek: az állami társadalombiztosítási hozzájárulás esetében úgymond fennáll a szabad választás lehetősége, azaz az érintett adófizető dönthet arról, hogy az általa elért jövedelem szintjén, vagy annak adott aránya függvényében döntsön annak kvantumáról (százalékarányban az általa elért jövedelemhez viszonyítva), de nem kisebb értéken, mint az országos garantált bruttó minimálbéré. Az egészségbiztosítási hozzájárulás esetében a számítási alapot az országos bruttó minimálbér képezi. Megjegyezendő az is, hogy mindazok a fentebb említett kategóriák közül, amelyek a megelőző esztendőben havonta az országos minimálbér értékénél kisebb jövedelmet realizáltak, mentesülnek e két társadalombiztosítási hozzájárulás fizetési kötelezettsége alól. Hecser Zoltán