kevés felhő
szórványos felhőzet
Nem a méret a lényeg
A napokban ismételten szembesítettek azzal a ténnyel, hogy a koromhoz képest viszonylag alacsony vagyok. Azért használom a viszonylag szócskát, mert engem bizony van kihez viszonyítani, ezért is szembeötlő a különbség – a három évvel fiatalabb húgom tíz centivel magasabb nálam, és már számtalan kavarodás alakult ki emiatt.
Tegnap is teljesen gyanútlanul indultam be dolgozni, amikor valaki már megint elsütötte azt a számomra már ténylegesen fokhagymaszagú poént, miszerint a kisebbik a nagyobbik. Lehet, ha tízcentis magassarkún lófrálnék, senki nem lepődne meg azon, hogy már lassan öt éve elballagtam a középiskolából, és nem, nem nekem kell kicsengetési ajándékot adni. Tudniillik a testvérem ballagásán én kaptam az ajándékok jelentős részét. Amikor az első rég nem látott rokon gratulált nekem, és kívánt sok sikert a közelgő érettségihez, még mosolyogtam. Aztán ahogy egyre többen hitték azt, hogy én vagyok a fiatalabb a családban, enyhén szólva frusztrált lettem. A húgomról ne is beszéljünk.
Persze az elején kuncogott ő is a lefagyott tekintetem láttám, és majd megpukkadt a nevetéstől, amikor mosolyt erőltetve próbáltam megköszönni a jókívánságokat, de azért nála is volt egy határ. Már nem emlékszem pontosan, hogy ki volt az a szerencsés, aki épp akkor kívánt nekem sok sikert, amikor a húgom is mellettem állt, de azt a kínos fél percet soha nem felejtem el. Szidi jogosan jelentette ki felháborodva azt a számunkra teljesen egyértelmű, mindenki másnak hihetetlen tényt, miszerint: De hát nem Bea a fiatalabb! – a döbbent tekintetek és a szabadkozó rokonok, ismerősök hadától jobb kedvünk lett, de azért abban megegyezhetünk, hogy nem csinálnánk újra azt a napot.
Nem a méret a lényeg. Tessék megjegyezni. Mondjuk, ha a 40 éves találkozókon is engem fiatalítanak majd, igencsak boldog leszek, de addig még van pár évem.
Keresztes Bea
_cm.JPG)