borús égbolt
Ne rontsuk el!
Bárkinek is meséljem – legyen szó más székelyföldi, de akár nagyobb erdélyi városok lakóiról, sőt külföldi ismerősökről is –, mindenki nagyon jó kezdeményezésnek tartja a kori és úszás programot. Így vagyok ezzel jómagam is, hiszen gyermekkoromban szülővárosomban nem volt úszásoktatásra alkalmas létesítmény – most sincs –, később, az egyetem alatt pedig több mint fél órát kellett utazni az uszodáig, mostanra pedig az ülő életmód káros hatásait kiküszöbölendő lépten-nyomon az úszást javasolják. Viszont minden este korcsolyázhattunk…
Csíkban kicsit fordított a helyzet, úszni mindennap lehet, „publik” viszont ritkábban van, de ezt is megértjük, a lényeg, hogy a gyerekeknek sikerült kidolgozni egy működő programot, ami valóban a javukra válik.
Ezzel egy időben terjedt a hír, hogy a programot kiterjesztenék vidéki településekre is, és az úszásórákat akár a Tusnádi Wellnessben is tarthatnák az alcsíki gyerekeknek, hogy a Csobbanót tehermentesítsék.
Volt egyszer szerencsém egy olyan wellnessben tölteni a hétvégét, amelynek tulajdonosa úgy döntött, a vendégek hiányából fakadó bevételkiesést megpróbálja úszásórákkal pótolni. S bár mi toleránsak voltunk – tekintettel a wellness-hétvégéért kifizetett nagyon alacsony összegre –, de tény, hogy nyugodtabban pihentünk volna az úszásórákra érkező diákok nélkül.
Tusnádon más a helyzet, aligha hiszem, hogy túl kevesen vennék igénybe a szolgáltatásaikat, a gyógyulni vágyók egyre inkább térnek vissza a fürdővárosba. Egy osztálynyi úszó diák viszont zajos, hogy az öltözőhasználatról és a hajszárítók számáról ne is beszéljek. És ha valóban a turizmusból szeretnénk megélni itt, Székelyföldön, akkor arra kellene törekedjünk, hogy a nehezen létrehozott létesítményeinket ne tegyük tönkre – ahogy a vendégek pihenését sem, hanem igyekezzünk minél vonzóbbá tenni azokat, a diákok számára pedig keressünk más megoldást. Mert, ahogy már írtam, a kezdeményezés dicséretes.
Háromszéki Eszter
