– Tudna valamit adni a torkomra? Mintha elment a hangom.
– Jó reggelt kívánok, miben segíthetek?

– Sosztán odafenn II. Rákóczi Ferenc várat épittetett.
– De ott itt nincs is vár!
– Há izé, megparancsolta, hogy épiccsék meg, de reja se bagóztak…

– Hallode, Albét, elhagyott a zasszon! Ejsze miféle szörnyüség szakad még rejám?
– Há a, hogy visszajő.

– És ne feledje, hogy a férjének a gyógyszeres kezelés mellett abszolút nyugalomra is szüksége van!
– Há eztet mondom neki reggeltől estig!

– Ejsze, te Maris, mire elfogy a fa, megjő a tél…

– Tennap a zasszon úgy felidegesitett, hogy mán második napja iszok!
– Ládd-e, mijen sokba kerülnek nekünk a zasszonok?!

– Leginkább a fogorvostól és a sötétségtől félek!
– A sötétségtől miért?
– Mert nem tudhatom, hány fogorvos mászkál a sötétben.

– Egész életedben keresztrejtvényt fejtettél, Jenő! 
Nem is figyelsz rám! Mondj egy kedves szót!
– Hány betű?

– Erőst szeretem, mikor anyósom s a zasszon veszekednek, s osztán egyik aztot kérdi, hogy ugye igazam van, Mózsi!

– Vótam egy javasasszonnál. Aszonta, ötvenig szegén leszek.
– S osztán?
– S osztán megszokom.

– No, Están! Aszonta a doktor, hogy ebből végy bé kettőt este,
s ha reggelre nem veted el a kalánt, akkor még kettőt!