Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja hatéves mandátumának lejártával búcsúzik munkatársaitól, ügyfeleitől, székelyföldi barátaitól. Ebből az alkalomból arra kértük, összegezze a konzulátus élén eltöltött időszakban, itteni munkája során szerzett élményeit. [caption id="attachment_42582" align="aligncenter" width="414"] Fotó: Balázs Árpád[/caption] – Szolgálata hat éve alatt melyek voltak Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa tevékenységében a prioritások? – A csíkszeredai főkonzulátus legfontosabb feladata a honosítási tevékenység, ez a legnagyobb állampolgársági forgalmat bonyolító külképviselet. 2011. január elsejétől kezdődött el az egyszerűsített honosítás külképviseleti alkalmazása, és Székelyföldön nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Felemelő volt részt venni ebben a folyamatban, örömmel töltött el, hogy nagyon sok magyar ember élt ezzel a lehetőséggel. Számtalan felemelő élményben volt részünk ezzel kapcsolatban, nekem is, kollégáimnak is az elmúlt hat év során. Különösen megható volt, amikor olyan idős honfitársaink jelentkeztek, akik harmadszor lettek magyar állampolgárok, vagy amikor egy-egy település közössége, egyesületek egyszerre nyújtották be állampolgársági kérelmüket, amikor családok, közösségek jöttek együtt állampolgársági esküt tenni. Nagyon emlékezetes és megható volt számomra az, amikor a szentegyházi hagyományőrző huszárok huszáregyenruhában tettek ünnepélyes állampolgársági esküt a főkonzulátuson Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter és Szőcs Géza akkori kulturális államtitkár jelenlétében. Szívesen emlékszem arra is, amikor a marosszentgyörgyi közösség Baricz atya vezetésével egy kis kultúrműsorral lepte meg a konzulátus munkatársait, szintén az eskütétel alkalmával. Sok csángó honfitársunk jött el, az is megható volt, hogy számukra is nagyon fontos élni ezzel a lehetőséggel. És hosszan sorolhatnám tovább a példákat, hiszen sokak számára egyfajta elégtétel, hogy magyar állampolgárok lehettek. Többen azt írták a vendégkönyvünkbe, örvendenek, hogy ezt megérhették, és bárcsak édesapjuk vagy nagyapjuk is megérhette volna. – A főkonzulátus tevékenyen részt vett a magyarországi parlamenti választások lebonyolításában is, hiszen a 2011 után honosítottak is szavazhattak. – Felemelő volt, amikor az Erdélyben élő magyar állampolgárok 104 év után először vehettek részt a magyarországi parlamenti választásokon 2014-ben. Örömteli, hogy ilyen sokan érezték fontosnak a magyar közügyek alakításába való beleszólást, és fontos, hogy határon túli honfitársaink is részt vesznek a magyarországi közállapotok alakításában. Nagy jelentősége volt a 2016-os népszavazásnak is. Ez volt az első népszavazás, amelyen a határon túli magyar állampolgárok is részt vehettek, és részt is vettek több mint 50 százalékban. Ez is jelzi, hogy a határon túli magyarok mennyire fontosnak tartják mindazt, ami Magyarországon történik. – Az Ön vezetése alatt a konzulátus tevékenyen bekapcsolódott Csíkszereda és egész Székelyföld kulturális és sportéletébe. Miért tartja fontosnak, hogy rendezvények szervezésével, támogatásával folyamatosan jelen legyenek a közösség életében? Melyek azok az ilyen jellegű események, amelyeket a legfontosabbaknak tart az elmúlt évekből? – Fontosnak tartom a jelenlétet, hiszen egyrészt a főkonzulátus megjelent mint intézmény a város életében, és polgárjogot nyert, beleillik a városban működő intézmények sorába. Nagyon sok pozitív visszajelzést és sok megerősítést kaptunk, hogy a tevékenységünk fontos. Igyekeztünk eljutni azokra a rendezvényre, ahova hívtak bennünket, fontosnak éreztük, hogy ott legyünk, persze, mindenhova azért nem tudtunk elérni. Mi is kezdeményeztünk több eseményt, akár szervezőként, akár társszervezőként, akár támogatóként próbáltunk a meglévő kulturális intézmények tevékenységébe bekapcsolódni, azokkal összhangban szervezni eseményeket. Nagyon szerteágazó volt a tevékenységünk, igyekeztünk a különféle kulturális, oktatási, tudományos ágazatokban magunknak helyet találni, a szerintünk közérdeklődésre számot tartó vagy a város polgárai számára fontos eseményeken jelen lenni. Kiemelném a Lázár-ház eskütermében rendszeren megvalósuló könyvbemutatókat, sokan szerették a rendszeres képzőművészeti kiállításokat szintén a Lázár-házban, de azokat az eseményeket is, amelyeket együttműködve akár a polgármesteri hivatallal, akár más intézményekkel, más helyszíneken tartottunk. Fontosak a gazdasági kezdeményezéseink, az együttműködés a pedagógusszövetséggel és a Sapientiával, a magyar kormány által támogatott egyetemmel, a város életében fontos szerepet betöltő két intézménnyel. A tevékenységek során együttműködtünk és erőnkhöz mérten igyekeztünk támogatni a nagycsaládosok egyesületét, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány intézményrendszerét, illetve a Csibész Alapítványt. – A főkonzulátus a sportéletbe is bekapcsolódott, és az együttműködésnek köszönhetően új intézmények jöttek létre, amelyek a fiatal sportolók szülőföldön való tanulását és előrehaladását szolgálják. – Teljesen új irány volt a konzulátus tevékenységében a sport. Igyekeztünk részt venni a város sportéletében, a Konzul-kupa sorozatunk több sportágban is működik. Amit azonban kiemelnék, hogy külképviseletünk is szorgalmazója volt két nagyon fontos megvalósításnak: a futballakadémiának és a hokiakadémiának. A külképviseleten írták alá az FK Csíkszereda és a Puskás Akadémia közötti megállapodást, azóta megépült a magyar kormány támogatásával egy gyönyörű bennlakás, ami nemcsak a futballistáknak nyújt szálláslehetőséget, hanem a Márton Áron Gimnázium tanulói számára is. Az elmúlt fél évben indult el a magyar kormány által szintén támogatott hokiakadémia projekt, egy hosszú előkészítő munka eredményeként, amelybe én is aktívan bekapcsolódtam. Remélhetőleg ez a székelyföldi jégkorong megerősödését fogja szolgálni. – Milyen volt a viszonya az erdélyi magyar politikummal? – A magyar kormány és én személy szerint is azon voltam, hogy minden demokratikus párttal, civil szervezettel, különféle egyéb szervezetekkel, a politikai élet résztvevőivel korrekt kapcsolatot alakítsunk ki. Fontos dolog, hogy a honosításban nagyon fontos szerepet játszott mind a három magyar párt, az egyházak és sok civil szervezet, itt Székelyföldön a honosítás igazi nemzeti üggyé tudott válni. Ezúton is köszönöm mindhárom politikai párt és a részt vevő civil szervezetek segítő közreműködését ebben a folyamatban. – Hogyan értékeli a 2016-os romániai parlamenti választások eredményeit? – Nagyon fontos volt minden magyar számára, hogy az erdélyi magyarság nagy számban vegyen részt a 2016-os parlamenti választásokon. Ezúton is elismerés illeti a közösséget, hogy ilyen sokan mentek el szavazni, minden magyar ember számára sokat jelent az RMDSZ sikere, és nagy várakozással tekintünk a következő négy évre. Nagyon fontos számunkra, hogy erős parlamenti képviselete legyen az erdélyi magyarságnak, hiszen, ha az RMDSZ-nek megfelelő súlya van a bukaresti parlamentben, akkor hatékonyan tudja képviselni a magyar ügyeket, és hatékonyan tud reményeink szerint szerepet vállalni abban is, hogy a román–magyar kapcsolatok fejlődjenek és jó irányba induljanak el. – Mennyire befolyásolta emberi és munkakapcsolatait az, hogy Marosvásárhelyen született és nőtt fel? – Én mindig azt képviseltem, hogy a Kárpát-medencében mi otthon vagyunk. Amikor Magyarországon vagyok, akkor is azt mondom, ha valaki szegedi, kolozsvári vagy szabadkai, az ugyanolyan magyar ember, és ha magyarnak érzi, vallja magát, akkor nincs különbség ezen emberek között. Illetve ha van különbség, akkor nem azért, mert szegedi, kolozsvári vagy szabadkai, hanem mert más-más emberek vagyunk. De egységes nemzet a magyar itt a Kárpát-medencében és szerte a világon. Bár az is igaz, hogy sok esetben az itteni emberek talán inkább maguk közé valónak tekintettek azáltal, hogy ismerem jól az erdélyi valóságot, ugyanazok a gyerekkori élmények jelentek meg nekem is, mint nekik. Tehát jobban összekötött bennünket egy-két történet, vagy jobban meg tudtam érteni, miről szól egy-egy történet azáltal, hogy én is itt, Erdélyben eszméltem és döbbentem rá, hogy ki is vagyok. Akár pálinkával kínáltak, vagy nagy hideget kellett elviselni egy rendezvényen, akkor megnyugtatóan legyintettek: te biztos bírod a pálinkát és a hideget, mert idevalósi vagy. – Volt-e kellemetlen élménye főkonzulként, amelyről szívesen lemondott volna? – Mindig nehezen viseli az ember, ha a magyar közösséget bántják. Szomorú volt látni az elmúlt időszakban a magyar közösségi szimbólumok, a magyar nyelvhasználat ellen indított támadásokat. Mindig értetlenséggel fogadtam azt, hogy miért nem lehet használni a román jogszabályoknak megfelelően a magyar nyelvet, miért érzik egyesek életcélnak azt, hogy állandóan bántsák a magyar nyelvet, a magyar himnuszt, a magyar szimbólumokat. Én azt remélem, hogy eljön az idő, amikor mindenki megérti, hogy nem azáltal lesz gazdagabb, ha a másikat bántja, hanem azáltal, ha tiszteli a másikat. A nehéz pillanatok ezek voltak, amikor úgy érzetem, hogy igazságtalanul bántják a magyar közösséget, és az utóbbi időszakban több vezető tisztséget betöltő barátomat is. – Mi volt a legszebb élménye? – Nagyon sok szép élményem volt, nehéz lenne egyet kiemelni. Életemnek egy gyönyörű szakasza ér most véget, és hálás vagyok a Jóistennek, hogy én ezt megérhettem. Ez nagyszerű feladat volt, nagyszerű pillanatban: a második Orbán-kormány egy új fejezetet nyitott a nemzetpolitikában, és én ezt a kormányzati politikát képviseltem Székelyföldön. Annak köszönhetően, hogy egyfajta nemzeti konszenzus alakult ki a honosítás tekintetében, kedvező pillanatban tudtam elkezdeni a munkámat. A másik nagyon jó dolog az, hogy kiváló csapattal dolgozhattam együtt. A konzulátus közössége hitelesen tudta képviselni azt a kormányzati szándékot, ami megjelent a 2010-es kormányváltás után. Ebben a lelkületben nekünk nem volt nehéz dolgunk, csak fel kellett nőnünk a feladathoz. Legjobb tudásunk szerint végeztük ezt a tevékenységet, és rengeteg nagyszerű élmény ért, sok pozitív visszajelzést kaptunk. Azt szoktam mondani kiküldött kollégáimnak, hogy szerencsés helyzetben vagyunk. Amíg az ember egy átlag munkahelyen sok negatív dologgal találkozik, addig nálunk csak pozitív dolgok vannak: az ügyfél kérelmét elfogadjuk, majd az esküt leteszi, útlevelet tudunk adni neki. És akkor még nem is beszéltem az egész munka lelkületéről, hiszen a honosítási folyamatban pozitív impulzusokat tudtunk a honfitársak felé sugározni, és ezt nagyon szerencsés helyzetnek tartom. – Hogy érezte magát főkonzulként, és hogy érezte magát a családja Csíkszeredában? – Nagyon jól éreztük magunkat, otthonunkká vált Csíkszereda. Nem is egyszerű sem a családnak, sem nekem visszaszokni Budapestre, szívünk egy részét itt hagytuk Csíkszeredában. A kisebb gyerekek a Petőfi Sándor iskolába, a két nagy a Márton Áron Gimnáziumba is jártak, ezúton is köszönöm azokat az élményeket, amelyek őket mindkét iskolában érték, és a pedagógusok emberfeletti munkáját is köszönöm, mert nagyon jó iskolát járhattak, ahogy nagyszerű volt a Sportklub színeiben is versenyezni. Sarány István