borús égbolt
tiszta égbolt
szórványos felhőzet
„Nagyobb öröm adni, mint birtokolni!”
Még káplánkoromban történt. Amikor egy este fáradtan hazajöttem, plébánosom azt kérdezte tőlem a vacsoránál: „Na, mi mindent láttál, mesélj!”
Ösztönösen azt válaszoltam neki: „Valójában nem láttam semmi különöset... Még ki sem szaladt a mondat a számon, azonnal megdöbbentem, mert ez azt jelentette, hogy egész nap nyitva volt a szemem, mégsem láttam semmit. Ez tehát egy elveszett nap volt számomra.
A dolog még nagyon sokáig foglalkoztatott...
Aztán rövid időre rá azt olvastam egy könyvben: „Nyitott szemmel járj a világban. Próbáld meg felfedezni azt a belső valóságot, amelyet minden ember és minden dolog magában hordoz. Akkor sokkal többet sejtesz meg majd mindenből és mindenkiből!”
„Hogyan kell ezt tennem?” – morfondíroztam magamban.
Egy belső hang erre azt válaszolta nekem: „Mindennek, amit a szemeddel látsz, van egy másik, rejtett dimenziója, amelyet azonban csak a szíved képes észrevenni. Engedd hát, hogy mindaz, amit látsz, a szívedet is megszólítsa. Ha így teszel, felfedezed a dolgok legbelsőbb titkait!”
Egy nap Budapesten, késő délelőtt egy kis utcai kutat pillantottam meg. A gyönyörű szép napsütésben a madarak leszálltak a kút szélére, és ittak annak csobogó vizéből. Sőt, még egy járókelő is így oltotta a szomját. És a kis kút mindenkinek adott a vizéből.
Csodáltam nagylelkűségét, és azt kérdeztem tőle: „Mit akarsz nekem mondani? Mi az, amit első látásra nem látok? Mi a Te rejtett titkod?”
És a kis kút azt válaszolta: „Az én belső titkom az, hogy boldog vagyok!” Meglepett, mert épp ezzel a válasszal nem számoltam.
„És mi tesz Téged boldoggá?” – kérdeztem kíváncsian.
Ő így válaszolt: „Az, hogy adhatok. Továbbadhatom azt, amit magam is kaptam. Ha majd egyszer nem ajándékozhatom, akkor nem leszek többé az, ami vagyok.”
Kisvártatva még azt súgta nekem szégyenlősen, mintha egész titkát rám akarta volna bízni: „Nagyobb öröm adni, mint birtokolni!”
Annyira szíven ütött ez a titok, hogy egy ideig nem tudtam szóhoz jutni.
Még ma is gyakran eszembe jut a budapesti kis utcai kutacska, és tisztán hallom belső üzenetét: „Nagyobb öröm adni, mint birtokolni!”
Jézus Urunk is ugyanezt mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (vö. ApCsel 2,35)
Ha pedig Ő is ezt mondta, akkor igaznak kell lennie!
Próbáld ki Te is!
Ft. dr. Tempfli Imre stuttgarti plébános
.jpg)
