Na me, teszt!
Kér a fészbúk, írjam le, ki vagyok? Nehéz, nehéz megmondani, bár közel fél évszázadosan nyilván sejtem már, hogy ki vagyok, és felismerem, amikor a kivagyiság miatt néha kivagyok. Többek közt még kíváncsi is vagyok, odadugtam hát a profilomat a nagy arckönyvnek, elemezze, mondja meg, szerinte ki vagyok? Íme, a Nagy Névteszt.
Reggel Sütiszörny, abból is az alvó verzió. Amikor éber, csupa báj, kedvesség. Varázslatos ember, az élet napos oldalát nézi, csak úgy árad belőle a sok pozitív energia, amiért mindenki szereti, példaképének tekinti, ezért hálából mindenkit (is) az ujja köré csavar. Előző életében nyolc gyermek anyja, mostaniban egy született harcos és első a slágerlistákon. Ha állat lenne, gólyalábon járna, lélegzetelállító eleganciával. Ha élete mottóját követi, az úton kell mennie, mert így megnyílik egy másik. De csak akkor, ha jár. Az úton. Csak a szívét ne felejtse el magával vinni. Bahvani az ő spirituális neve. Távoli rokona volt Shakespeare, és ha már nem lenni, a purgatóriumban kell keresni, ahol örök időkig szívesen beszélget kedvenc témájáról, a gravitációról. Amíg lenni, addig önmaga legjobb verziója. Ez a nyitja, hogy ma pontosan ötszáz és harminchat fészbúkos ismerős randizna vele, és csupán öten vannak gonoszak, akiknek a hihetetlen szépsége miatt nem dobban nagyobbat a szíve.
Ennél az utolsó teszteredménynél cseppet berezeltem. Mert nagyszerű, hogy így bomlik utánam a nép, azért egy randevú komoly kihívás. De hála a tesztnek, gond egy szál sem lesz. A fészbúk nem hagyott cserben, megsúgta a tuti titkos fegyvert, a hódító mondatot, ami, magamat ismerve, nem jutott volna eszembe. Most tanulom: „Ó, csak hogy tudd… A hajad pontosan ugyanolyan színű, mint a párnahuzatom.”
Lázár Emese