Tegnap vettek búcsút családtagjai, barátai, ismerősei, tisztelői és tanítványai Nagy Ödön képzőművésztől, művészpedagógustól. Ő már nem veszi kézbe a vésőt, a mintázókést vagy az ecsetet, emlékét azonban nagyszámú köztéri alkotása, számtalan festménye és grafikája őrzi. A művészt méltató írásokból Sarány István tallózott. [caption id="attachment_51520" align="aligncenter" width="576"] Nagy Ödön: Hirdető, terrakotta, 2017Reprodukció: Xantus Géza A művész utolsó alkotása. Húsvét után fejezte be, a Studio 9 májusi kolozsvári kiállításán láthatta a közönség.[/caption] Nincs könnyű dolga annak, aki Nagy Ödön képzőművész monográfiáját szeretné megírni, ugyanis az életmű változatossága és gazdagsága dacára kevés írásos dokumentum – katalógusszöveg, műkritika, tárlatnyitón elhangzott szöveg, a művésszel készített interjú – található a virtuális térben, poros lapkollekciókat kellene átböngészni ahhoz, hogy a róla megjelent vagy vele kapcsolatos írások bibliográfiáját összeállíthassa a szakavatott művészeti író. „Bár munkái tükrözik a kor áramlatait, Nagy Ödön inkább az életérzés, a mentalitás, a közérzet művésze, aki lelkiállapota adott állásáról ad a szó szoros értelmében képet munkáin” – írja Polifon bizonyosság című, a Hargita Népe napilap 2001. november 30-i számában megjelent írásában Szatmári László, bemutatva az aznap nyíló csíkszeredai egyéni tárlat anyagát. A szerző megjegyzi, hogy a művész „hiába fest akár nagy méretű képeket vászonra, képeiben mindig ott egy erőteljes visszafogás, visszafogottság, amely nagyon következetesen redukálja a színeket és a formákat.” Témáival kapcsolatban azt írja, hogy „hétköznapi témákat jelenít meg, egyfajta profán megközelítés jellemző rá, ahol egyszerű látványelemekből teremt egy végső soron szorongásokkal teli látványvilágot. Nagyon ritkán ábrázol teljességet, többnyire fragmentumok, részek vannak megörökítve, melyek legtöbbször kilógnak, kifutnak a képből. Ezzel azt éri el, hogy formái, képződményei nagyobbnak látszanak valódi méreteinél, s így a kisebb méretek is nagyobb dimenziókra utalnak”. Több anyag maradt fenn a Studio 9 csoportosulás közös tárlatairól, a különböző helyszíneken bemutatott anyag, a tárlatnyitók szélesebb médianyilvánosságot kaptak. Kovács Árpád művészettörténész Törékeny dolgok Csíkszeredából címmel számolt be a Hargita Népe 2015. október 29-i számában a csoportosulás udvarhelyi tárlatáról, megjegyezve: „A megnyitó után jó volt találkozni ismerős arcokkal, jó volt kezet rázni néhány ismerős vagy frissen megismert csíkszeredai képzőművésszel. Az első kézfogás – mint lenni szokott – Nagy Ödönnel volt, aki körül mindig történik valami. Nagy meghatottsággal álltam meg Szülőföld című szobra előtt, amely tulajdonképpen egy fa-kerámia applikáció, és a mezőségi fonott kerítésekre, az agyag-martokra emlékeztetett.” Túros Eszter művészettörténész a csoport csíkszeredai bemutatkozásán elmondott megnyitószövegében Nagy Ödönről szólva kiemelte: „Égetett famunkái, a természetes formákkal való, a véletlen folyamatokat is könnyedén alkotássá formáló munkáinál a cselekvés, a megsemmisülés folyamata válik érzékelhetővé. Érzékeny átalakulásoknak lehetünk tanúi, látványos, változó dinamikájú folyamatoknak, a vég felé tartó mozgásnak, melyhez a művész alkotó módon viszonyul, kiszakítva, térbe komponálva valami megfoghatót.” A Kolozsváron élő és alkotó képzőművész – aki osztálytársa volt a marosvásárhelyi művészeti iskolában – a Studio 9 idén májusban szervezett kolozsvári tárlatán a következőket mondta: „A szóban forgó tárlat másik erőssége a szobrászati »részleg«, amelynek alkotásait a tömörségre való törekvés jellemzi. […] Nagy Ödön terrakottában vitelezi ki sommásan összefüggő formák és a részletező műgonddal megoldott felületek dialógusaként felfogott térplasztikai gondolatait.” A Hargitai Szalon tavalyi kiadásán Székedi Ferenc közíró, művészeti író többek között hangsúlyozta: „Ha egy picit közeledünk az időben, akkor figyeljünk Nagy Ödönre, akinek két munkája elválaszthatatlan attól az expresszív formavilágtól, azoktól a színhatásoktól és attól a csillapíthatatlan kísérletező kedvtől, amelyekkel különösképpen 1989 után oly sok egyéni vagy közösségi, nyitott vagy zárt térre szánt alkotást létrehozott.” Székedi tárlatnyitó szövege megjelent a Hargita Népe 2016. szeptember 29-i számában. A művésszel készült interjúk közül kiemelném a Székelyföld folyóirat 1998. évi 3. számában megjelent Életem, szándékaim. Maradandó jelteremtés című beszélgetést, amelyben a művész Szatmári László kérdéseire válaszolva ezt mondta szobrászatáról: „Minden szobrász vágya, hogy olyan munkát, köztéri szobrot, térplasztikát készítsen, amilyent akar; azt, ami benne él. Megkötöttség nélkül. Persze, kevés – legalábbis itt, Csíkszeredában – az olyan ember, aki igazi mecénás szerepében tudna fellépni, aki például megengedhetné magának, hogy ilyen megrendelést adjon. Velem mégis megtörtént. Duda Tihamér, a csíkszeredai takarékpénztár igazgatója teljesen rám bízta egy térplasztika elkészítését.” Terveiről szólva elmondta, hogy szeretné elkészíteni Márton Áron szobrát: „Ez foglalkoztat. Úgy gondolom, meg tudnám jól csinálni. Ülő szobrot képzelek el, emberméretűt; azt szeretném, hogy az emberek között legyen, karnyújtásnyi távolságban, hogy megérinthető – emberi legyen.” Mint látható, a művész örökös alkotói lázban égett, mindig tele volt ötletekkel, tervekkel. S közben tanított, diákjai örömére és elégtételére. Pedagógusi munkájáról azt nyilatkozta tömören Forró Miklósnak a Művelődés folyóiratban megjelent beszélgetésben: „És ami ennél [terveinél – szerk. megj] is fontosabb, hogy szakmai tudásomat, az évek során szerzett tapasztalataimat szeretném átadni tanítványaimnak, a felnövekvő nemzedéknek.” Kristó Tibor Marosvécsi capriccio Nagy Ödönnek az égboltra friss fellegeket oszt Istenszékén éppen azért ül most hogy megfeddhessen engem a Nagyisten hisz tudja rólam sok-sok léha esten általában mindig bűnbe esem velünk szemben a várból Marosvécsen megles a Nap egy szikrányi résen lent a völgyben a kósza Maros mellett egy őztehén ikerborjat ellett túl a parton – bár ránézésre négus szamárháton bandukol egy Jézus 1998. február 9.