A romániai vegyipart, s azon belül a petrokémiai ipart sokáig európai viszonylatban is jelentősnek tartották. Talán nem véletlenül, mert annak fejlesztésére/fejlődésére megfelelő lehetőséget biztosítottak a hazai földgáz- és kőolajtartalékok. Ma már ez nem pont így van... Úgy is fogalmazhatnánk, hogy fordult a kocka, mert a petrokémiai ágazat szerepe hovatovább összezsugorodik. Ennek megvoltak, megvannak a maga szubjektív és objektív okai, amelyeknek a végkifejlete az is, hogy egyes kombinátok ma már nem termelnek. A vitatott és jelenleg börtönbüntetését töltő egyik leggazdagabb hazai üzletember, a brassói Ioan Niculae által alapított Interagro keretében ugyancsak általa privatizált hat vegyipari kombinátból három a csőd szélére jutott, hasonló helyzetben leledzik a többségi állami tulajdonban lévő Râmnicu Vâlcea-i Oltchim Rt., 2009-ben pedig a Petrom zárta be a Doljchim műtrágyagyárat. Így az sem véletlen, hogy míg 2008-ban a vegyipar, s azon belül a műtrágyagyártás hárommilliárd köbméter földgázt fogyasztott, az 2013-ban kétmilliárd köbméterre csökkent, a tavaly pedig 1,7 milliárd köbméter volt. Mindezzel egyidejűleg pedig a kivitelre szánt és igen előnyös feltételek között értékesített műtrágya mennyisége hovatovább csökkent, illetve az, hogy Románia műtrágyaimportra szorult. (Az más ügy, hogy a hazai műtrágya versenyképességének „biztosításában” megvolt a maga szerepe az elektromos energia ára esetenkénti „befolyásolásának”, aminek okán egyébként jelenleg is folyamatban vannak bűnügyi kivizsgálások.) A tavaly Romániába mintegy 100 millió euró értékű műtrágya érkezett külföldről, legnagyobb értékben (19 millió euró) Ausztriából, azt követte Bulgária több mint 17 millió euróval, s meglepő módon Magyarország, ahonnan 12,6 millió euró értékben importáltunk különböző műtrágyaféleségeket. Ilyen körülmények között talán már az sem meglepő, hogy még a viszontagságos időszakot élő Ukrajnából és Egyiptomból is érkezett a romániai termőföldekre ott gyártott műtrágya. Hecser Zoltán