borús égbolt
Muti mit (t)eszel!
Nemrég jelent meg egy, a hazai gyermekek étkezési szokásairól készült felmérés, számomra mintegy elrettentő példaként. Nem mintha meglepődtem volna a közzétett eredményeken, hiszen naponta látom a környezetemben, mekkora teret nyert az egészségtelen étkezés, a „gyorskaja”, ami minden korosztályban hódít, de főként a fiatalok és a gyermekek esetében.
A felmérés szerint háromból két gyermek naponta fogyaszt édességet, gyümölcsöt viszont nem; sós rágcsálnivalók, feldolgozott húsfélék, szénsavas üdítők minden család asztalán megfordulnak, hol ritkábban, hol gyakrabban. De talán ha nem olvasunk felméréseredményeket, csak bemegyünk egy nagyobb bevásárlóközpontba, és lopva belepillantunk egy-két kosárba, az egészséges táplálkozásról szóló összes illúziónk szertefoszlik.
Amellett, hogy az étkezés gyakori témája mindenféle beszélgetéseknek, és egyre divatosabbá válik a főzés, valamint a bio-alapanyagok használata, a mindennapokban alig észrevehető a változás. Hiába fő például otthon egészséges ebéd a kertben található finom zöldségekből, ha kamasz gyermekünk az iskolából hazafelé édességgel, csipsszel és fagyival tömi magát, majd hazaérve már nem éhes. Az iskolában kapott kifli-tej az esetek többségében vagy a szemetesben, vagy a járdán, sáncban (!!!) végzi, mert az üzletben megvásárolt energiaital sokkal menőbb és látványosabb. Nyilván, ellesik valahonnan kamaszaink ezt a fajta magatartást, talán éppen tőlünk, felnőttektől látják, hogyan kerít hatalmába a látszatok világa. Valahol útközben elveszett az étel tisztelete, és bár úgy tűnik, a bőség zavarában élünk, valójában nagyon sok esetben gyenge minőségű, alacsony tápértékű élelmiszert fogyasztunk, mutatós csomagolásban, profi marketinggel ellátva. Mindeközben a valódi étel egyszerű, de fenséges ízvilágot nyújt, a nap sugarait, gondoskodó kezek melegét őrzi és minden megvan benne, amire szüksége van a szervezetünknek. Szerencsések vagyunk, ha több van belőle, mint amennyit el tudunk fogyasztani, és ez a legjobb „ürügy” arra, hogy másokat is részeltessünk belőle valamilyen formában. Hiszen tudjuk, nemcsak Afrikában vannak éhező gyermekek, hanem szűkebb-tágabb környezetünkben is: olyanok, akiknek az iskolai tej-kiflit kell beosztaniuk egész napra, s nemhogy egészségtelen ételeket, de még egy kocka csokoládét sem remélhetnek heti egy alkalommal sem.
A #Muti mit eszel hashtaggel ellátott, közösségi oldalakon terjedő bejegyzések helyett/mellett tehetünk gyermekeink tízórais dobozába házi finomságokat, amiből őszinte szívvel oda tud nyújtani egy falatot annak, akinek kevesebb jutott.
Boncina-Székely Szidónia
.jpg)